2021 egyik legjobb mozija, a Licorice Pizza tökéletes nosztalgiafilm egy tökéletes korszakból
Paul Thomas Anderson rendező egy ma is nagyon ismerős korszaknak állít szívmelengető és szellemes emléket.
Paul Thomas Anderson rendező egy ma is nagyon ismerős korszaknak állít szívmelengető és szellemes emléket.
A legújabb Batman-film apropóján, érdemes áttekinteni az elmúlt bő három évtized emlékezetes denevérembereit – sármosat, bájgúnárt, jóságosat, intellektuálisat, sikerest és sikertelent.
A harmóniáról sokféleképpen lehet beszélni. A Beatles, Murakami kedvenc zenekara, ezt két és fél percben tette a Drive My Car című dalában. Murakami 39 oldalon írta le ugyanezt, a Vezess helyettem rendezője, Hamagucsi Rjúszuke végig nyugtalanságban és harmóniában eltöltött három órát varázsolt belőle.
A Via Carpatia lengyel szerzője nem a Békemenet lengyel légiójával járt Magyarországon. Interjúnkban elmondja, sok kis utat tett meg egy olyan országban, ahol a hegemónia visszaállításáról álmodoznak, ehhez régi-új szövetségeseket keresnek, és a jelek szerint találnak is. Bejön neki Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktorról pedig azt mondja, veszélyes játékot űz, de hatékony. Interjú.
A francia mozi termékeny, megosztó és ünnepelt rendezője, Francois Ozon, valamint Gérard Depardieu új filmje is műsorra kerül a 12. Frankofón Filmnapokon.
Az Amélie csodálatos életét is rendező Jean-Pierre Jeunet új filmje, a Bigbug – jelentése akár lehetne Bogaracskám is – a nem távoli jövőben játszódik, amikor a fejlesztők kicsit túltolták a mesterséges intelligenciát, és a robotokban keveredik az inas és a Mindenható munkaköre.
A műfaj egyik lengyelországi alapító atyja a múlt héten hunyt el, 82 éves korában.
Az 1972-ben bemutatott filmklasszikus nézői bebocsátást nyerhettek oda, ahová korábban soha: leülhettek a gengszterek asztalához, és benézhettek a hálószobájukba.
Az összetartozás, a barátság, az identitáskeresés, a siker és a zavarodottság sokszögében játszódó, magával ragadó alkotásaival a filmtörténetbe igyekvő norvég rendező, Joachim Trier legújabb filmjében egy percre még az idő is megáll.
Bartók Imre idén megjelent Lovak a folyóban mindenféle keresés és nyomozás története. A szerző békeszerető emberként többet álmodna, de ha ennyit lehet, az sem baj.
A Mundruczó Kornél, Wéber Kata rendező–író páros előző filmjének szereplői azzal az elképzelhetetlen csalódással és gyásszal próbáltak megbirkózni, amit egy élet elvesztése okoz. Az Evolúció szereplői pedig azzal, hogy életben maradtak, és élniük kell abban a világban, ahol egyszerre van jelen a szeretet, a kiszolgáltatottság és a gyűlölet. A film mostantól a mozikban is látható.
A regény tripla szaltó a trapézról, védőháló nélkül. A 15 év múlva megtartandó jövőben semmi sem változott: ismerős a cirkusz, ugyanaz a közönség, marad a Porondmester.
Az sem mindegy, mit viszünk magunkkal a sírba, de az végképp nem, hogyan. A Francia Kiadás, az amerikai rendező legújabb filmje stílusos búcsú magától a stílustól.
Jerzy Kosinski máig vitatott, egy tízéves fiú háborús odisszeájáról szóló regénye, A festett madár alapján készült film kimaradt ugyan a magyar moziforgalmazásból, mostantól azonban a hazai nézők számára is elérhető. Kosinski életútja mindemellett magában is kész regény.
Ajtók mögött álló kérdőjelek, drog mint rakéta-hajtóanyag, narkóra kárhoztatott kísértet. A magyar és a világirodalom neves alkotóinak kirándulásai a drogfüggőség világában.
Az elpusztult szörnyeteget úgy a legkönnyebb megidézni, ha újrateremtik. Az Ezüst Medve-díjas orosz film rendezője átlépett minden morális határt, hogy megidézze a sztálinista pokol tornácát.
Az írók külön világába belépni tilos, hacsak az író nem gondolja másként. Az amerikai Michael Chabon magyarul most megjelent regénye, a Fenegyerekek történetesen önmagáról meg az alkotás boldogság- és szenvedéstörténetéről szól.
A Thomas Vinterberg rendezte Oscar-díjas dán film, a Még egy kört mindenkinek a héten kerül a mozikba.
A boksz és az autós üldözés már nem menne annyira, de ezekre nincs is szükségük Richard Osman főszereplőinek, akikről senki nem mondaná meg, hogy elmúltak negyvenévesek – ráadásul már kétszer egymás után.
A hosszú szünet után új filmmel jelentkező rendező azt az illúziót kínálja, mint mindig: az a fa ér az égig, amelyikről elhisszük.