Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Harminc éve úgy tűnt, Oroszországot alaposan átszellőztetik. A meteorológusok tévedtek. A nyugati szél csak összesodorta a bulvárokon hirtelen megjelent, hatalmas mennyiségű pénzt, aztán befújta a kapualjakba, ahol a tartósan részeg házmesterek híján ügyes fickók összesöpörték, zsákokba gyömöszölték, majd újraosztották egymás között.
A hét évtizedes kómából magához tért Oroszország az egyszerű matematikai műveletek és a nyers erő játszótere lett. Fiatal matematikusok kiszámolták, hogy az új rendszerben egy Zsiguli hány cirokseprűt ér, az ország gyorsan egy olyan banánköztársasággá vált, amelyik Finnországból importálja a banánt, és bárki választhatott az érvényesülés három formája közül: hegedűművész, gengszter vagy politikus lesz. Talán máshogy történt volna, ha többen odafigyelnek az írókra.
Tompa Andrea: A putyini rendszer maga alá gyűrte az orosz művészeket
Az orosz elnök technikája nem az, hogy mindenkit megfélemlítsen, hanem minden társadalmi csoportból támogat egy jelentős, valóban kiemelkedő embert: ez elég lesz ahhoz, hogy mások elhallgassanak. Vélemény.
