Erről a kommunista valóságshow-ról nehéz megmondani, hogy művészet vagy beteges rémálom
Az elpusztult szörnyeteget úgy a legkönnyebb megidézni, ha újrateremtik. Az Ezüst Medve-díjas orosz film rendezője átlépett minden morális határt, hogy megidézze a sztálinista pokol tornácát.
A hit, a vasakarat és a hiszékenység csodákra képes. A filmkészítés néha annyiban hasonlít a kommunizmusra, hogy nem tud túl merészet ígérni ahhoz, hogy akik hisznek benne, legalább elpiruljanak. A 46 éves orosz rendező, Ilja Hrzsanovszkij lassan húsz éve él együtt a művészetét inspiráló démonaival. Kezdetben kevesen hitték el neki, hogy tervezett filmjében direkt szexjelenetek lesznek, a durva vitákat nem imitálják, hanem a másik fizikai épségét veszélyeztetve lerendezik, és a kihallgatószobában még a falakról is valódi vér és verejték folyik.
Eszementnek nyilvánították, amikor azt mondta, hogy a helyszín az 1950-es évek Szovjetuniója zárt városainak tudományos kutatóintézete lesz, és nem díszletet akar, hanem 30 ezer négyzetméteren méretarányosan megépíti az egykori harkovi kutatóintézet kulisszáit, sőt éveken át lakókkal népesíti be.