Szűkülő (s unalmasan kiszámítható) étlapról választhat, aki szavazni fog az önkormányzati jelöltekre. Hatpártiból Budapesten négypártira, országosan pedig többnyire hárompártira csökkent a kínálat. Domináns-hegemón kormányerő, illetve megosztott, vagy egymással is csatázó ellenzéki pártok. Akiknek pedig mindez nem tetszik, azoknak ott a Kétfarkú Kutya Párt.
A semmitmondó kampánynál fontosabb, ami utána következik. Bármilyen összetételűek legyenek is az új ciklus önkormányzatai, egy biztos: a helyhatóságok reformja kikerülhetetlen feladat. Alapos korrekcióra szorul az önkormányzatok választásának módja, időpontja, létszámuk, továbbá struktúrájuk. A mai szisztéma hovatovább fenntarthatatlan lesz, nem szólva arról, hogy így képtelen betölteni a központi hatalom helyi ellensúlyának szerepét. Mindez komoly érdekütközésekkel járhat.
A bűnözés olyan, mint a cukorbetegség vagy az allergia. Teljesen megszüntetni nem lehet, csak megfelelő terápiával optimális szinten tartani. Ehhez azonban nemcsak a kórt orvosló rendőr, de a „páciens” társadalom szemléletváltása is kell. Határozott fellépésre szükség van, de arányérzékre is. Két rendőr halála után rengetegen követelnek drákói büntetőpolitikát. Haragjuk érthető, de a szabályok ötletszerű, indulatvezérelt felülírása csak pótcselekvés. A jogrendszer átszabása fontosabb dolog, semhogy az illúziókergető rendpárti demagógia terepasztalává váljon.
Na, ki érte utol a nyilas szennyoldal tulaját? Nem a papíron mindenható, a gyakorlatban viszont oly tehetetlen állam, hanem egy szabad és független ember.
A kormány a romokból új országot épít, de az építéshez először romok kellenek. Így hát rombolunk. A munkanélküli sebész is megszurkál pár embert, hogy legyen mit összevarrni, nem igaz?
„Modern távközlési, bevetés-irányítási, informatikai, valamint az egész országot lefedő, mérő-, érzékelő, lakosságriasztó-rendszereket tart fenn.” (Részlet a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság bemutatkozó dokumentumából.)
Internacionalista (inter-nacionalista) segélykérést nyújtok be. Küldjék a magyar tankokat, vagy a magyar bankokat, bánom is én, csak valamit küldjenek!
A végóráit élő szír rezsim polgárháborús agóniája közepette a médiát elözönlötték az országgal, valamint a konfliktus nemzetközi dimenziójával foglalkozó tudósítások, elemzések. Eközben talán nem haszontalan a kormánypárti nyilvánosság eléggé sajátos Szíria-képét és az arab világban zajló folyamatokkal kapcsolatos álláspontját is megismerni. Valamint a két szituáció elkeserítő párhuzamait.
Még egyszer a Gerő-Romsics ügyről.
Amennyiben sötét összeesküvés parancsolt tétlenséget az MTV-székház védőinek, az még mindig a kisebb rossz lenne. Ugyanis azt jelentené: a hatóság amúgy jól működik, csak valami gonosz háttérhatalom bénítja le néha. De a valóság sokkal kiábrándítóbb. A rendőrség (sőt, maga az államhatalom) krízishelyzetben, „felsőbb útmutatás” nélkül vízfejű óriáscsecsemővé válik.
Amikor Orbán Viktor szeptember 7-én, a Professzorok Batthyány Körének tagsága előtt értékelte kormánya első 100 napos tevékenységét, kódolt utalásokkal, virágnyelven igyekezett felkészíteni a közvéleményt a várható nehézségekre, az elkerülhetetlen áldozatvállalásra. Populista énje gátolja benne, hogy ezt nyíltan is kimondja. Így aztán szónoklata paradox módon egyszerre kívánta feltárni és elfedni a valóságot. De a kör négyszögesítése csak szavakban működik, a gyakorlatban nem.
Nagy Ervin tollából a minap felettébb bizarr írás látott napvilágot a Magyar Hírlapban, azt sejteti, hogy Zuschlag és Polanski üldöztetése mögött ugyanazok a sötét erők állnak: a zsidók és Amerika. Összeesküvés-elméletekkel, hál’Isten, jól állunk, ám még feltehetnénk a kérdést: és a biciklisták hol maradnak?
Melyek a ’68-ban indult újbalos, és a ma csúcson lévő szélsőjobb ellenkultúra közti hasonlóságok és különbségek? Például negyven éve a Mao-és Castro-rezsim rémtetteinek tagadása volt divatban, ma a náciké. Van ennek zenei dimenziója is: akkor a nemzetközi rock volt a trendi, ma a nemzeti. Nem árt összevetni a mai szélsőjobbos fiatalok ideológiai vargabetűit, a hidegháborús világ hajdani tévelygőinek cselekedeteivel.
A politikai fedél híján maradt liberálisoknak nem romba dőlt otthonuk összetákolásával, átfestésével kellene próbálkozniuk. Hanem egy új otthon tartósabb eszmei-elvi alapjait kellene lerakniuk, amelyre lehet építkezni. De ehhez fel kell tárni az SZDSZ eltűnésének okait, hogy azok ne ismétlődhessenek meg.
Az állam ügyintéző-közhatalmi részének világnézetileg semlegesnek kell maradnia, ott pártmisszionáriusi hevület helyett politikamentes szaktudásra van szükség. Schöpflin Györgynek az az állítása, hogy azért van szükség pártkatonákra, mert nehéz találni politikailag független szakembereket, téves. Rengeteg olyan, közhivatalra alkalmas személy van hazánkban, aki pragmatikusan, világnézetileg semlegesen dolgozna bármely, jogállami elveken nyugvó hatalomnak – állítja Papp László Tamás.
A választások győztese eddig a belpolitikai tisztítótűz őrzőinek hálás szerepét alakíthatta. Hatalomra jutván, egy darabig még firtathatja elődje viselt dolgait. Csakhogy a leleplezés alapjáraton a mindenkori ellenzék, a sajtó, illetve a független jogrendszer dolga.
Az elmaradt igazságszolgáltatás a mögöttünk lévő húsz év egyik kudarca. Amit a Biszku-ügy most ismét felszínre hozott. De miért is nem vonták felelősségre a 90-es években a Kádár-rezsim vezetőit? Az utódpárt MSZP és a vele lepaktált SZDSZ igyekezett a múltat elfelejteni, az MDF pedig Horn kikészítésén fáradozott, látókörükből a többiek kikerültek. Az elévülésről folyt vita a politikai számítások martaléka lett, kampánytémává aljasodott.
Mi kell a tuti filmsikerhez? Végy egy jó tollú politikai krimigyárost, aki a leggyengébb ziccerből is tűrhető művet farag. Hozd össze az Amerika által világszerte körözött rendezővel, aztán csináljanak együtt Amerika-ellenes összeesküvés-elméleti mozit. Ezen nem lehet komolyat bukni. Főleg, ha olyan paranoiapanelekkel dolgozol, amely beleégtek az átlagpolgár agyába.
Jobb-és baloldalon ugyanúgy mindent eldöntő aduászként lobogtatják a nyugati lapokban rólunk született cikkeket, nemzetközi döntéseket. Persze csak és kizárólag akkor, ha az megfelel a pillanatnyi szempontjaiknak. Egy-egy alulinformált, félretájékoztatott vagy szimplán elfogult, rosszhiszemű nyugati tucat-publicista irományából ekképp lesz mágikus belpolitikai csodafegyver. A „nemzeti oldal” vágya teljesült. A nyugati médiaszemüveg végre kiegyensúlyozottan torzít.
A jobbos médiaszegmens pillanatnyilag már két tévécsatornát, egy országos hetilapot mondhat magáénak, egy országos napilapot pedig liberálisból jobboldalivá programoztak át. Van számos „narancshitű” portál, blog, rádió, időszaki kiadvány. A szoclib médiafölénynek befellegzett. Mihez kezd a jobboldali média most, hogy kedvenc célpontjuk, a balliberális kormány nincs többé? Megpróbálnak-e függetlenedni a Fidesztől, hogy annak „udvari ellenzékévé” váljanak? Mert a kritikátlan talpnyalást az olvasóközönség nem igazán díjazza.