Demokráciában az interneten a szabadság barátai és ellenségei egyaránt menedékre, közösségre, szellemi táplálékra lelhetnek. Az interaktív komputerhálózatok megsokszorozzák a különben elszigetelt személyek lobbierejét, hangját, panaszát vagy frusztrációját. A politikai hatalom viszont – irányíthatatlansága, teljességében ellenőrizhetetlen jellege miatt – nemigen tud vele mit kezdeni. Képtelen úgy szabályozni, mint egyéb közlő felületeket.
Kreatív adósságbehajtási módszer, amikor a notórius adóst mindenhová egy szendvicsember (a behajtó cég embere) követi, ruháján felirattal: „Az előttem lévő öltönyös úr 10 millióval lóg nekünk!” A sáros ügyfél kocsiját hasonló felirattal dekorált autó követi mindenhová, a háza előtti közterületre is ilyen transzparenst feszítenek ki. A módszer pszichológiája, hogy a szégyen nagyobb kényszerítő erő, mint a börtön. Ugyanilyen elven működik a hódmezővásárhelyi önkormányzat segélyekkel visszaélőket negatív hírnévhez juttató internetes pellengérje is. Pozitívan hat-e a nyilvánosság ereje a normaszegőkre? Egyáltalán, szabad-e ilyet alkalmazni? Cikkíró ennek apropóján fejti ki véleményét.
Az egészségügyben egyelőre virágzik a korrupció, a tisztességes, humánus bánásmódot sok helyütt meg kell vásárolni,. Mikola István egy kismamától előre elkérni szándékozott, 80 ezer forint feletti hálapénz okán tesz feljelentést. Éger István, az Orvosi Kamara elnöke extra, ám legális díjazás bevezetését vetette fel. A kiegészítő betegbiztosítás a jelenlegi rendszer keretei között nem lenne csodaszer, de valamit enyhítene a helyzeten.
Az UD Zrt. botrány folyományaként a legrosszabb fajta szellem szabadulhat ki a palackból. Csak reméljük, hogy a több mint egy éve a vádhatósági gyanú árnyékában élő Szilvásy György által az ügyészség szerint bevetett módszer– amelyet az MDF fölötti nagypárti hegemóniáért zajló Fidesz-MSZP meccsben alkalmazott –, nem ismétlődik meg, ezúttal a legutóbbi győztesek oldaláról.
A Fidesz szemlátomást most teszteli a narancsuralom határait. Meddig mehet el a társadalom, illetve azon belül a politikatudatos véleményközösségek önsorsrontó provokálása nélkül? Hogy ténylegesen meddig tágíthatja önnön mozgásterét, az pártpiaci riválisaitól is függ. Minél hamarabb ébresztik rá a Fideszt, hogy az elsöprő létszámtöbbséggel történő visszaélés, amellett, hogy etikátlan, immorális, demokráciagyengítő, még kontraproduktív is, annál jobb.
„Ebben a vitában az IMF és a magyar kormány akarata sem érvényesül majd tisztán, de meg fogunk egymással egyezni” – tett kompromisszumgesztust minapi nyilatkozatában Kósa Lajos. Hogy ez valódi megegyezési szándék-e, tehát végét jelenti a belpolitika után nemzetközi dimenzióba is kiterjesztett konfrontatív, diktátumokon nyugvó erőpolitikának, hamarosan kiderül. Mindenesetre a Fidesz politikusainak is érdemes önmaguk előtt tisztázni: a két fél közül ki van jobban rászorulva a dolog nyélbe ütésére? S ki veszít nagyobbat (egyáltalán ki veszít lényegesen?), ha mégse születik egyezség?
Mi történik, ha az MSZP már, az LMP pedig még nem képes ellátni a hatékony politikai ellenzékiség szerepkörét? Ha a szocik a kormányzás után az ellenzékiséget is elbaltázzák, az nemcsak nekik árthat, hanem a politikai kontroll nélkül hagyott országnak is.
Budapesten annyi biztosnak látszik, hogy a Fidesz (és Tarlós) jön, Demszky és a szoclib városházi többség pedig csomagol. De meglesz-e a teljes fővárosi narancsuralom? Vagy a feljövő LMP belezavar a képbe, s demonstrálja, nélküle nem lehet (más a) várospolitika? Nyolc év botrányai, hitelességi mélyrepülése, csődszakadék peremére jutott gazdaság- és társadalompolitikája után nincs olyan újdonsült/újpárti politikus, aki frissen nyomott képviselői igazolványával a zsebében Lendvai, Mesterházy, Gyurcsány, Horváth Csaba és jövőbeli főpolgármester-jelöltjük közelségére vágyna.
Orbán Viktor nem akarja (és nem is tudja) megölni a demokráciát. A Fideszt diktatúrával, pártállammal hírbe hozók csupán az előítéleteiknek megfelelő politikai sci-fi-horror fantáziáikat teszik közkinccsé. Az viszont nagyon is célja lehet a Fidesznek, hogy némi vércsapolással legyengítse, céljaihoz hozzáidomítsa a jogállamot. Csakhogy ez által az ország nem feltétlenül kezes, inkább veszélyes lesz számára. A kétharmad révén tabukat feszegető Fidesz leigázni nem, csak a kiszámíthatatlan válaszreakcióig űzni, provokálni tudja az országot.
Szimbolikus, irracionális nacionalizmus, (néhány szépséghibával) pragmatikus konzervatív-liberális gazdasági fordulat. Ez a kettősség jellemzi a Fidesz politikáját a kormányalakítás, illetve a hiánycél-emelésnek kijózanítóan gátat szabó forintsokk óta. Az előbbi afféle zárt, pártos „törzsi mitológia”, az utóbbi haszonelvű, nyitott a gazdasági realitásokra. Melyik lesz erősebb? Nem tudni. De ha egyik sem kerekedik a másik fölé, egyensúlyt találni akkor is kell köztük. Mint azt tengerentúli párhuzam is bizonyítja.
Domokos László számvevőszék élére történő jelölése rossz hír. Rossz hír a pártatlan közszolgálat híveinek, valamint azoknak, akik az előző kormányok bűneit, etikai határsértéseit nem zsigerien pártos elfogultságból, hanem őszinte elvi alapon ítélték el. Mint ahogy azoknak is, akik reménykedtek: az új kabinet e téren is jobb lesz, a politikai hűséggel szemben a szakmai rátermettségnek enged teret
Egy demokrácia nem bánhat úgy demokratikusan megválasztott, ámbár szélsőséges ellenzékével, ahogy a fundamentalista (pl. iráni) rezsim bánik békés liberális ellenzékével. Ha mégis ezt teszi, elveszíti morális fölényét. Ráadásul úgy tűnik, a Jobbik retorikája, amióta képviselői benn ülnek a Parlamentben, gyakorlati megfontolásokból ugyan, de mérséklődött.
Izrael kormányának esetleges túlkapásait, bűneit csak az ítélheti el erkölcsileg legitim módon, aki a szélsőségesen Izrael-ellenes, antiszemita, fundamentalista terrorizmust (illetve annak támogatóit) is megbélyegzi és kiközösíti. Segélymunkásokra minden háborús válságövezetben szükség van. De a humanitárius misszió lényege, hogy annak vezetése nem kötelezheti el magát egyik harcoló fél mellett sem. Nem azonosulhat nyíltan az ügyükkel, semlegesnek kell maradnia. A gázai segélyflottilláról ez - finoman szólva – aligha mondható el.
Könnyen lehet, hogy hamarosan Gyurcsány-Szanyi párharc bontakozik ki az MSZP-ben. E két, éles kontúrokkal rendelkező, karizmatikus politikus töltheti ki azt az űrt, amelyet a beszürkült pártvezetés homályos alakjai hagytak maguk mögött. Gyurcsány és Szanyi mágnessarkok gyanánt vonzhatják magukhoz a híveket. Kérdés, melyikük bizonyul erősebbnek?
A Fidesz által hangoztatott forradalmiság (illetve a retorikában még „forradalmibb” Jobbik és LMP) által uralt rendszerkritikai diskurzustér a korábbinál is előnytelenebb „ellenforradalmi” szerepbe kényszeríti az MSZP-t. Amely sokat tett azért, hogy a részben általa létrehozott, öt ciklusból háromban általa kormányzott parlamentáris demokrácia milliók szemében azonossá váljon a lopással, az inkompetenciával, a hatalom cinizmusával.
A szociális demagógia akkumulátora szétosztható pénz híján lemerült, mint a laposelem. De a nemzeti populizmus üzemanyagából – spirituális terminológiával való lélektani manipuláció, érzelmi zsarolás – bőven van. Csakhogy ez nem elég a hatalom stabilitásához. Mi több, önmagában hosszú távon labilissá teheti azt.
Pozitívuma a műnek, hogy a bulvármédiából unásig ismert hazai és külföldi gazdagok mellett a zárkózott, nyilvánosságkerülő fajta portréit is megrajzolja. Mégsem az újdonságok adják az igazi lényeget. Aki nagyon akarta, gazdasági lapok 100-as listáiról eddig is utánanézhetett. Hanem a teoretikus rendszerező, rendszeralkotó kutatói igyekezet, valamint a publikus adatok egy helyre tömörítése. Gyenge pontja viszont a szerzői érintettség. De ettől még érdemes kézbe venni.
Hiába kért haladékot a Híd, a parlament nagy többséggel elfogadta a kettős állampolgársági törvényt. Idevéve a június 4-ét emléknappá nyilvánítani akaró Trianon-törvényt is, leszögezhető: az épp alakuló Fidesz-kormány a magyarságpolitikát – a szomszédságpolitika rovására – abszolút prioritásnak tekinti, félresöpörve minden reálpolitikai aggályt, taktikai fenntartást. Még akkor is, ha az érintettek, a jogszabályok potenciális kedvezményezettjei részéről fogalmazódik meg.
Komoly változásokat tervez a Fidesz az idén húszéves választási rendszeren. A felülvizsgálati szándék legitim, a változások többsége ésszerű, de nem árt tisztában lenni a dolog hátulütőivel sem Jönnek a pártok nemzetiségi szatellit-pártjai?
Ellenzéket főként a szavai, kormánypártot elsősorban a tettei alapján lehet megítélni. A Fidesz politikusai bölcsen teszik, ha a kormány beiktatásáig is óvatosan bánnak a szavakkal: csak olyasmit érdemes mondaniuk, amit azután legalább részben teljesítenek majd. Ugyanis ezen túl bármely gesztusértékű ígéretük rögtön számon kérhető, alávethető a valóság tesztjének. Nem érdemes hát olyat bedobni, amit reálpolitikusként ők maguk sem gondolnak komolyan.