Hab nem folyik el többé. Sörgyártási forradalom készül © The Shipyard Brewery

A kitöltött folyadék tetején képződő habot gázbuborékok alkotják, ezeket pedig folyékony héj határolja. A folyadék lassanként a pohár aljára vándorol, miáltal a buborékok héja egyre vékonyabbá válik. Így a buborékok kipukkannak és egybeolvadnak, míg végül a teljes gázmennyiség elszökik a folyadék felszínéről.

Ezt a folyamatot akarta feltartóztatni – Bernard Binks és Tommy Horozov – a hulli egyetem két kutatója szilikát tartalmú nanorészecskék alkalmazásával. A részecskéket vízbe öntötték, majd az oldatot felrázták. Ekkor hab keletkezett, amelynek buborékjait szilikátrészecskék vették körül, megakadályozva azok kipukkanását.

A legjobb eredményt a kutatók akkor érték el, amikor a nanorészecskéket némi hidrofób tulajdonsággal ruházták fel. Ennek érdekében bizonyos molekulacsoportokat helyeztek el a részecskék felületén – írta Binks és Horozov az Angewandte Chemie vegyészeti folyóiratban. A leghosszabb életű habkoronát akkor sikerült létrehozni, amikor a nanorészecskék felületét 68-80 százalékban borította víztaszító vegyület.

Az 1516-ból származó német tisztasági előírás szerint főzött sör tetején a habot proteinek alkotják, amelyek a serfőzéshez használt gabonából (árpa vagy búza) származnak. Ezeket a fehérjéket a felszálló széndioxid-buborékok magukkal ragadják, rugalmas hártyát képezve a buborékok körül. Az említett törvény azonban vízen, árpán és komlón kívül más alkotórész alkalmazását nem engedi meg serfőzéskor, így a brit újítás jótékony hatására alighanem hiába várnak a német sörisszák.

Más a helyzet Magyarországon, ahol a legtöbb sörgyár kukoricadarát, színezőanyagot, sőt szerves savakat is adagol a főzőüstökbe. Így nálunk jöhetnek a nanorészecskék és a tartós hab.