Komoly következményei vannak az élettartam növekedésének © sxc.hu

Amikor 1997-ben egy francia idősek otthonában elhunyt Jeanne Calment, 122 évével ő volt a legidősebb ember, akit a tudomány ismert. Azonban ha a biológusok és demográfiai kutatók jóslatai igaznak bizonyulnak, ez a rekord átlagossá válhat a jövőben. Az élesztőgombákkal és egerekkel folytatott kísérletek, valamint a várható élettartam adatokból való következtetések alapján a jövő emberei gond nélkül elérhetik a 100 vagy akár a 110 éves életkort is. Napjainkban a fejlett országokban csupán minden tízezer emberből egy éri meg a századik születésnapját. A kétkedők szerint az emberi élettartam ennél jóval korlátozottabb, s a más fajoknál tapasztalható rugalmasság nem feltétlenül működik az emberek esetében. Ennél továbblépve sokan állítják, hogy az élet meghosszabítására irányuló kísérletek megrekedhetnek egy bizonyos ponton, ugyanis gyakorlati és etikai okokból szinte kivitelezhetetlen az embereken való kísérletezés.

Két-három évtizeddel ezelőtt az öregedés kutatása nem volt slágertéma. Azonban, amikor a molekuláris biológiával foglalkozó szakemberek elkezdték kutatni az élet meghosszabításának lehetőségeit, rájöttek, hogy a várható élettartam meglehetősen rugalmas valami. Férgeken végzett kísérletek kimutatták, hogy egy az inzulinhoz hasonló receptor aktivitásának csökkentésével csaknem megkétszerezhető az élettartam. A férgek esetében ez hat hetet jelent. Egerekkel végzett vizsgálatok során 50 százalékkal növekedett az élettartamuk egy másik vizsgálat során.

Persze nem minden fajnál adottak hasonló lehetőségek. A férgek ugyanis képesek egyfajta „csökkentett módban” létezni, amely a hibernációra emlékeztet. Emellett a rövid életű lények, mint például a férgek, vagy a legyek vélhetőleg sokkal fogékonyabbak az élettartamuk manipulálására. A sikeres kísérletek azonban hasonló területekre fókuszálnak: kalóriaszegény étrend, egy az inzulinhoz hasonló növekedési tényező, az úgynevezett IGF-1 szintjének a csökkentése, valamint az oxidáció révén fellépő öregedési folyamatok lelassítása. Mindhárom területről gyanítják, hogy kapcsolatban állnak egymással, bár ezt még nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani (bár a kalóiraszegény étrenden tartoott állatok IGF-1 szintje lecsökkent).


Vajon segíthetnek ezek a stratégiák abban, hogy az emberek tovább éljenek? S vajon mi határozza meg azt, hogy ez valóban sikerül-e? A rák- és szívbetegség ellenek gyógyszerekkel szemben az öregedésgátló kezelések hatása jóval homályosabb. Ezen a területen ugyanis nehezebb vizsgálatokat végezni, s a kapott eredményeket értékelni. Emellett számos biztonsági kockázata is van az efféle manipulációnak. A kalóriaszegény étrenden tartott állatoknál csökkent a termékenység szintje, a laboratóriumi körülmények között „felturbózott” legyek pedig nem tudták felvenni a versenyt vadon élő rokonaikkal. Emellett problémát jelent, hogy a teszteredmények értékelése – a kísérleti alanyok fiatal kora miatt – annyi időt vesz igénybe, hogy mire értékelhető adatokhoz jutnának, a kutatást végző tudósok már elhunytak.

Ez azonban nem gátolta meg a tudósokat abban, hogy az öregedést gátló kezeléseken dolgozzanak. A kérdés, amelyre a legtöbben keresik a választ, hogy vajon a kalóriamegvonás működik-e az embereknél is. Jelenleg emberszabásúakon folynak a vizsgálatok, s a marylandi National Institute on Aging rövidtávú kísérleteket folytat önként jelentkező embereken is. A vállalkozóknak egy éven keresztül szigorúan megszabott étrendet kell tartaniuk, a kutatók pedig ellenőrzik az emésztési folyamataikat, s egyéb tényezőket, amelyek betekintést nyújthatnak az öregedésükbe.

További eredmények születhetnek a száz évnél idősebbek genetikai vizsgálatából, akikről feltételezik, hogy szüleiktől örökölték a hosszú élet titkát. Számos szakértő szerint az emberi életnek van egy áthághatatlan felső határa, noha a vélemények megoszlanak, hogy ez a határ 85, 100 vagy 150 évet jelent.
Egy égető kérdés mindenképpen felmerül egy öregedésmentes világ képét nézve, mégpedig az, hogy vajon van-e értelme a kutatásoknak. A kutatók legtöbbje azonban elsősorban az öregkorral összefüggő betegségek kivédésre keresi a választ, s nem az a céljuk, hogy minél jobban kitolják a várható élettartamot. Ennek ellenére a lassú öregedésnek is komoly társadalmi hatásai lehetnek, ugyanis teljesen felborulhat a társadalmi lánc, a nyugdíjrendszer és a családban betöltött szerep.

Emellett etikai problémák is felmerülnek, ugyanis óhatatlanul is jelentkezik a kérdés, amennyiben működőképes öregedés gátló terápiákat dolgoznak majd ki, ki vehet részt ezeken a kezeléseken? Milyen áron? A megfelelő anyagi háttérrel rendelkezőknek nem lesz gond meghosszabbítani az életüket, azonban sokkal nehezebb lesz ezt hozzáférhetővé tenni teljes országok számára. A demográfiai kutatók szerint segítséget jelenthet ezen a téren, hogy a várható élettartam, amely évtizedek óta folyamatosan emelkedik, továbbra is növekedni fog. A további növekedést pedig kevésbé drámai tényezők, például a rák és a szívetegségek elleni küzdelem sikerei is elősegíthetik majd.

Science