Az utóbbi évtizedekben számos tudományterületen merült fel problémaként, miként lehet a nagy számítási kapacitást és adattárolást, illetve adatfeldolgozást igénylő problémákat megfelelő infrastrukturális és kommunikációs háttérrel megoldani. A GRID a már meglévő számítógépes kapacitás és a szélessávú adatátvitel megteremtődésének köszönhetően olyan virtuális organizációk kialakítását lehetővé tevő rendszer, amellyel a létrejövő közösségek a földrajzilag szétszórt erőforrásokat virtuális egésszé képesek integrálni. Ezzel szuperszámítógép teljesítményű tárolókapacitás és számítási hatékonyság jön létre, akár asztali számítógépes környezetben is.

„A GRID-ben rejlő korszakos lehetőségek felismerését jelzi az is, hogy igen jelentős kormányzati és közösségi források állnak a szakemberek rendelkezésre” – mutatott rá Bencsik Attila, az Európai Unió egyik legnagyobb tudományos projektje, az EGEE (Enabling Grid for E-sciencE) által szervezett konferencia egyik előadója, Bencsik Attila .

Az EGEE fő célja, hogy a GRID infrastruktúráját használva a különböző tudományterületek kutatói virtuális organizációkat tudjanak létrehozni a kutatások bővítése, hatékonyabbá tétele és az eredmények gyakorlatban történő felhasználási folyamatának lerövidítése érdekében. Az EGEE 27 ország 70 kutatóintézetét integrálja, 12 föderációban.

„A GRID egy technológia és infrastruktúra, de több is annál, szemléletmód” - véli Balázs Csaba, a rendezvény támogatója, az econet.hu vezérigazgatója. „A GRID-hez kapcsolódó kutatások és fejlesztések már túlléptek a tudományos műhelyek zárt falain."

Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, milyen nagyságrendekről beszélhetünk a GRID kapcsán, érdemes egy példát bemutatni: a svájci Cernben épülő LHC (Large Hadron Collider) a világ legnagyobb részecskegyorsítója lesz. A 2007-ben átadásra kerülő kutatóközpontban 6000 fizikus és mérnök végzi majd a kutatásokat. Csak az LHC kísérletekhez évente mintegy 12-14 PetaByte adat kerül begyűjtésre, melyek tárolásához és feldolgozásához a mai leggyorsabb PC processzor kapacitás figyelembe vételével, mintegy 200 ezer gépre lenne szükség. Mindezen adattömeg kezeléséhez egy olyan komplex rendszert dolgoztak ki, amely az adatok kétharmadát a földrajzilag egymástól elkülönülten kialakított Regionális Központokban osztja szét, úgy, hogy közben az LHC mindezeket egységgé integrálja. Magyarország a közép-európai föderáció tagja; az LHC projektben öt hazai intézmény vesz részt az MTA SZTAKI Párhuzamos és Elosztott Rendszerek Laboratóriumának koordinálásával” - hangzott el Dr. Kacsuk Péternek, a laboratórium vezetőjének az előadásán.

Forrás: eco.hu