A vöröshangyák a legjobb pásztorok. Genetikus képzettség © AP

A hangyák és a levéltetvek együttélése közismerten mindkét fajnak hasznos: a hangyák a levéltetvek édes ürülékével táplálkoznak, és csak néha eszik meg magukat a tetveket. Ugyanakkor megvédik őket a ragadozóktól, parazitákból és az időjárási viszontagságoktól. A tetűfaj szempontjából még az is hasznos, ha párat megesznek közülük, mert ezzel szabályozzák a populációt.

Novoszibirszki biológusok most megfigyelték, hogy a legjobban a vörös erdei hangyák gondoskodnak „haszonállataikról", olyannyira, hogy a hangyafajok között egyetlenként testükkel még az esővíztől is megóvják őket.

A novoszibirszki SzO-RAN ökológiai intézet munkatársai az akadémiai városka erdejében előforduló hangyafajták és a levéltetvek együttélését vizsgálva azt tapasztalták, hogy ez hangyafajonként igen eltérő. Az egyik fajtánál minden hangya részt vesz a pásztorkodásban, a másiknál van már részleges szakosodás, a harmadiknál – az erdei vörös hangyáknál – pedig teljes a munkamegosztás, a tetvekkel csak a „pásztorok" foglalkoznak.

A kutatók próbaképpen egyes levéltetű-kolóniákat elszigeteltek a hangyáktól úgy, hogy az ágakra vazelines műanyag gallérocskákat helyeztek. Kiderült: a hangyák nélkül rosszul érzik magukat a levéltetvek, szétszóródnak az ágakon, abbahagyják a táplálkozást, és ennek következtében kihalnak.

A biológusok megmérték, hogy a különféle hangyafajok által gondozott levéltetű-kolóniák milyen gyorsan pusztulnak, ha magukra hagyják őket. A vörös erdei hangyák szakszerű gondoskodása kétszer-háromszor hatékonyabbnak bizonyult, mint a nem szakosodott hangyafajoké, és ennek a hiányát sínylettek meg a tetűkolóniák leghamarabb.