A Discovery a leszállást követően © AP

A Columbia tragédiája után a NASA biztosra ment. Az utolsó csavarig átvizsgálták az űrsiklókat, s a Discoveryt – 286 biztonsági módosítás elvégzése után -  április 6-án az óriási lánctalpas platformra állítva elindították a 39B jelzésű kilövőállás felé. Az eredeti tervek szerint május 15-én indult volna Eileen Collins parancsnok s legénysége a nemzetközi űrállomás felé. 

A kilövést végül elhalasztották, ugyanis az üzemanyagtartály oldala jegesedni kezdett, s félő volt, hogy ez az indításnál baleset okoz. A május közepéről július 13-ra áthelyezett indítás végül újabb két hetet csúszott, ugyanis a szakértők nem találták a műszaki hiba okát. A mérnökök végül úgy döntöttek, hogy a fennakadás ellenére – amely vélhetőleg nem jelent biztonsági kockázatot – elindítják a Discoveryt. Ez így is történt, s július 26-án a 114. alkalommal emelkedett a levegőbe a NASA egyik űrsiklója. Az amerikai űrügynökség szakértői lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogyan a hatalmas szerkezet lassan távolodó fényponttá zsugorodik az égbolton. A kilövést több mint száz kamerával rögzítették, s elemezték, a biztonságos visszatérés érdekében.

Ezeknek a felvételeknek köszönhetően derült ki, hogy a kilövést követően kisebb anyagdarabok váltak le a Discoveryről, köztül egy 3,8 centiméteres cserépdarabka is, amely az űrsikló hővédő pajzsának a része. Ez igencsak felkavarta a kedélyeket, ugyanis a Columbia katasztrófája éppen a hővédő rendszer sérülése miatt következett be. Ennek ellenére a Discovery folytatta a küldetést, s július 28-án, közép-európai idő szerint 13 óra 18 perckor egy látványos manőver végrehajtása után sikeresen összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással. A bukfenc során az űrállomás két lakója az orosz Szergej Krikaljov és az amerikai John Philips fényképeket készített a Discoveryről, hogy azok alapján bemérhessék, hol szenvedett pontosan sérülést a hővédő burkolat. Végül a két űreszköz a Föld felett 357 kilométeres magasságban összakapcsolódott, s kezdetét vette a tudományos munka.

Július 30-án közép-európai idő szerint dél körül az amerikai Stephen Robinson, s a japán Noguicsi Szoicsi megkezdte első űrsétáját, hogy közvetlen közelről mérjék fel a sérülést, s kipróbálják, lehetséges-e megjavítani a Discoveryt a világűrben. Augusztus 3-án – a NASA döntése után – a két űrhajós ismét kilépett a kozmoszba, hogy megfoltozzák a hővédő csempéket.

A küldetés elsődleges célja az volt, hogy felmérje, vajon biztonságos-e az űrsiklók visszatérése az aktív szolgálatba. A Discovery problémáinak elhárítása után elindulhatott hazafelé, azonban az időjárás beleszólt a tervbe, s az eredetileg augusztus 8-ra tervezett landolást egy nappal el kellett halasztani. Ekkor sem ment minden zökkenőmentesen, az űrjármű ugyanis a floridai Kennedy űrközpontban szállt volna le, azonban az ott tomboló viharok miatt a kaliforniai Edwards légibázisra irányították Eileen Collins parancsnokot és legénységét.

Augusztus 9-én közép-európai idő szerint 14 óra 12 perckor a Discovery sikeresen földet ért, s az irányítóközpont munkatársai is fellélegezhettek. A NASA tervei szerint még az idén újabb űrsiklót küldenek fel, főleg, mivel a landolást követő vizsgálatok kimutatták, a hajótesten – a kijavítottakon kívül – csak olyan apróbb karcolások keletkeztek, amelyek normálisak az űrsiklót érő erőhatásokat tekintve.