Francia és angol kutatók a Brit Királyi Társaság „Biology Letters" című tudományos folyóiratában számoltak be róla, hogy éppen egy teljes éve figyelik a sarkkörön túl, Grönland észak-nyugati partjainál élő nagy kormoránok (Phalacrocorax carbo) szokásait.

A legtöbb tengeri madár úgynevezett vizuális ragadozó, vagyis meglátja zsákmányát, s azután csap le rá, tehát viselkedése világosságfüggő. A kutatók viszont azt tapasztalták, hogy a kormoránok éjszaka folytatják a búvárkodást, és a téli éjszaka teljes sötétjében is ugyanannyit merülnek, mint nyáron.

A sarkkörön túl, a sarki éjszaka sötétjében, 1 lux-nál kisebb fény mellett halászó búvármadarak aligha hagyatkozhatnak csupán arra, amit látnak. Felmerül a kérdés, hogy a látáson kívül milyen érzékelő képességük lehet még, hogyan célozzák be a halakat?

A spanyolul csak tengeri hollónak csúfolt kormoránok különböző fajtái Ausztráliából kiindulva a világ szinte minden tengerét benépesítették. Az elszaporodott búvármadarak alkalmazkodó képessége kiváló, a sarkkörön túl, akár teljes sötétségben is át tudnak telelni, és akár 20 méternél mélyebbre is le tudnak merülni. Komoly károkat okoznak a halászoknak, olyannyira, hogy Dániában már tíz éve engedélyezték a halászok hálóját megdézsmáló kormoránok kilövését.