Az Európai Bizottság 1998 szeptemberében fogadta el a kiskorúaknak és az emberi méltóságnak az audiovizuális és információs szolgáltatásokban történő védelméről szóló (98/560/EC számú) ajánlást, amelyet a közeljövőben felül fognak vizsgálni. Az EICN kiindulópontja, hogy ezek a tartalmak kockázatokat jelenthetnek a fiatalok számára, amelyekre a politikai irányelvek szintjén kell választ találni – olvasható a European Internet Coregulation Network (EICN) a Protecting Minors from Exposure to Harmful Content on Mobile Phones című jelentésében.

A szabályozás kidolgozása során a mobiltartalmak és az internetes tartalmakhoz való hozzáférés módjai közötti eltéréseket figyelembe kell venni. Ezek az alábbiak:

• A tartalmak bárhonnan elérhetőek mobilkészülékekkel, amelyek sokkal elterjedtebbek, mint a PC-n keresztüli internethozzáférés.
• A szülői felügyeletre nem lehet olyan mértékben támaszkodni, mint az internet szabályozása során. A mobilhálózat-üzemeltetők könnyebben ellenőrzik a tartalmakat, mint az internetszolgáltatók.
• A mobilfelhasználóknak - az internetes felhasználókkal ellentétben alapértelmezésben minden megjelenő tartalomhoz szabad hozzáférésük van. Így a tartalmak szűrése opcionális.
• A tartalmak előállításának és terjesztésének egy készülékbe olvadása (pl. kamerás telefonok), megkönnyíti az illegális tartalmak terjesztését.
• Szintén megkönnyíti a tartalmak terjedését a többféle hálózatra (mobil, Wi-Fi) csatlakozni képes készülékeken megjelenő egyenrangú fájlcserélés.

A szabályozás kidolgozásánál problémát jelenthet, hogy mit tekintsen az unió „nem helyénvaló" vagy „káros" tartalomnak, mivel az egyes tagállamokban ezt különbözőképpen határozzák meg a szabályozószervek. Az EICN minimálisan az alábbiakat sorolja a nem helyénvaló tartalmak közé:

• pornográfia;
• erőszakos játékok;
• moderálatlan chat-szolgáltatások;
• olyan zeneszámok vagy videók, amelyek nyíltan szexuális tartalmú üzeneteket tartalmaznak;
• kéretlen levelek felnőtteknek szóló tartalommal;
• szerencsejátékok.

A veszély mértéke egyelőre nem határozható meg pontosan, mivel nagyon kevés kutatás foglalkozott a gyerekek internetképes készülékeken történő tartalomfogyasztási szokásaival. Azonban a PC-ken keresztüli internetezési szokásokat tekintve levonható néhány következtetés. Sonia Livingstone 2004-es, az Egyesült Királyságban végzett kutatásából az derül ki, hogy a 9-19 évesek 36%-a tévedt már pornográf webszájtra az interneten, miközben valami más után kutatott, valamint 25%-uk kapott már pornográfiát tartalmazó levélszemetet. A kutatás arra is rámutatott, hogy a gyerekek sokkal több problémásnak minősülő tartalommal találkoznak, mint amennyiről szüleik tudnak, ami a szülői felügyelet korlátaira mutat rá a gyerekek tartalomfogyasztásában.

A fenti problémák kezelésére több szabályozási lehetőség közül lehet választani. Az EICN legcélravezetőbbnek a korregulációt tartja, aminek előnye, hogy az összes érdekelt (a magánvállalatok, az állam, a felhasználói csoportok) osztozik a szabályozással járó felelősségen, valamint, hogy az érintettek közösen dolgozzák ki a szabályokat és a szabályozást magát.

A hálózat tagjai felvállalták, hogy saját országukban kezdeményezik az érintettek közötti párbeszédet, amit uniós szinten a bizottságnak kellene elvégeznie. Uniós szintű tárgyalásokat azért is érdemes kezdeményezni, mert a káros tartalmakhoz való hozzáférés a legtöbb tagállamban aggodalmakat vált ki, és mert számos nagy mobilszolgáltató több EU-országban is jelen van. Az így kialakult irányelveket ezután minden tagállam a saját kultúrájához és szabályozási rendszeréhez igazíthatja.

A hálózat javasolja, hogy a bizottság használja fel az Írországban, Olaszországban valamint az Egyesült Királyságban alkalmazott gyakorlati útmutatók bevezetéséből származó tapasztalatokat a felülvizsgálathoz. Különösen utóbbi ország gyakorlata lehet hasznos a bizottság számára, mert ez a legkidolgozottabb és legrészletesebb, továbbá a brit mobilszolgáltatókkal is sikerült elfogadtatni. A gyakorlat főbb pontjai:

• Minden 18 éven aluliak számára alkalmatlannak minősülő tartalmat "18"-as jelzéssel látnak el, és az csak akkor válik hozzáférhetővé az egyes felhasználók számára, ha a szolgáltató meggyőződött a korhatár betöltéséről.
• Az osztályozási keretrendszer - amit egy független testület alkotott meg összehasonlítható a más médiában alkalmazott osztályozási rendszerekkel.
• Minden 18 éven aluliak számára elérhető chat-szobát moderátor felügyel.
• A szülők és gondviselők számára lehetővé tették a mobiltelefonokon hozzáférhető internetes tartalmak szűrésének lehetőségét.
• A szolgáltatók felvállalták, hogy felveszik a küzdelmet a tömeges illetve az alkalmatlankodó kommunikációval szemben.

A brit gyakorlat alapelve, hogy a káros tartalmakhoz való véletlenszerű hozzáférést gátolja, nem pedig a szándékoltat.

A gyerekvédelemről és mobiltelefonokról szóló nemzetközi keretrendszer kidolgozásakor – erre épülhetnek később a gyakorlati útmutatók – az EICN az alábbi alapelvek megfontolását javasolja:

• Annak érdekében, hogy a gyerekek maximálisan ki tudják használni a digitális tartalmak nyújtotta lehetőségeket a tanulás, a kikapcsolódás és a művelődés terén, minimálisra kell csökkenteni annak az esélyét, hogy káros tartalmakhoz véletlenül hozzáférjenek.
• A kormánynak és az iparágnak egyaránt felelőssége, hogy szülők és gyerekek tudatában legyenek a kockázatoknak, és hogy megszerezzék a mediális írástudásnak azt a szintjét, amellyel biztonságosan használhatják az internetet.
• A hozzáférés szabályozásának megvalósításához a különböző tartalmak besorolására és korhatárok megállapítására, valamint a tartalmak szűrésére és blokkolására alkalmas eszközök alkalmazására lenne szükség.
• A tartalmak besorolásában független testületek is részt vállalhatnának, amelyek munkáját az egyes országokban széles körű vitában kialakított nemzeti standard segíthetné.
• A gyermekek által használt, chat-szobákhoz hasonló interaktív szolgáltatásokat moderátor felügyelje.
• A készülékgyártóknak és hálózatüzemeltetőknek kutatásokat kellene folytatniuk azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne pontosabban és kevésbé tolakodóan szabályozni a tartalmakhoz való hozzáférést, különös tekintettel az internetre.