Agystimuláló hangszer. Jobb megértés © sxc.hu

A Stanford egyetem pszichológiai tanszékén Nadine Gaab vezetésével összefüggést kerestek a zenei előképzettség és a hangfelismeréssel kapcsolatos agytevékenység között. Eredményeikről az amerikai neurológusok társaságának (Society for Neuroscience) idei konferenciáján számoltak be.

Az első tanulmányba 28 felnőttet vontak be. A csoport fele zenét tanult ember volt, aki 7 éves kora előtt elkezdett hangszeren játszani, s azóta is rendszeresen muzsikált. A nem zenészek mind angol anyanyelvűek voltak. A két félcsoport összetétele életkor, nem, intelligencia és nyelvi képességek szempontjából azonos volt. A kísérlet során a résztvevők szótagpárokat hallgattak, például ba-da, ba-wa vagy ga-ka, és jelezték, hogy azonos volt-e a két szótag. Teljesítménytől függően a kutatók egyre nehezebb feladatokat adtak. A zenészek lekörözték nem zenész társaikat.

A második kísérletben a kísérleti személyek agyterületeinek oxigénfelvételét, azaz aktivitását mérték, hogy megtudják, függ-e a zenei előképzettségtől, hogy milyen agyterületek aktivizálódnak hangfelismerés közben. A résztvevő 40 személy között fele-fele arányban voltak zenészek és nem zenészek. Három különböző magasságú hangsorozatokat játszottak le nekik, és egymás melletti gombokon vissza kellett játszani a sorrendet. A zenészek szinte hibátlanul reagáltak, a leggyorsabb hangszekvenciánál is 85 százalékos eredményt produkáltak, és a gombokat is gyorsabban nyomogatták. A nem zenészeknél 50 százalékos volt az összesített átlag. Párhuzamosan a zenészeknél sokkal kisebb agyterületek aktivizálódtak, az agyuk jobb hatásfokkal és gyorsabban dolgozta fel a gyors egymásutánban érkező ingereket.

A megfigyelések birtokában új módszerekkel lehet segíteni a nyelvi fejlődésben lemaradt, vagy dislexiás gyerekeken és a kognitív hanyatlás korába lépett felnőtteken – vélik a tudósok.