Kína a föld lakosságának negyedének otthona, feltételezések szerint 2010-re a világ harmadik legnagyobb gyógyászati piacává nő évente 15 milliárd dolláros forgalmával, legalábbis a Goldman Sachs befektetési társaság prognózisa szerint –írja Star Tribune című amerikai lap.

Miközben például a népességrobbanást követően gyorsan gyarapodó idős kínai lakosságnak egyre nagyobb szüksége lesz szívműködést szabályozó pacemakerekre, addig a gyógyászati eszközöket forgalmazó vállalatok a kaotikus egészségügyi rendszerrel és a egészségügyi termékek zavaros kormányzati visszatérítésével kell, hogy megküzdjenek.

Ennek ellenére mind több piaci szereplő jelenik meg Kínában, a remélt gigászi bevétel növekedés reményében. „A gyógyászati ipar szereplői számára az ázsiai óriás a kihívások és a lehetőségek lelőhelye” – vélekedik Dr. Joseph Smith a Guidant szívműködés-szabályozó megoldásokkal kereskedő vállalat vezérigazgató-helyettese és főorvosa.

A körülmények sem adottak a betegek ellátásának maximális kiszolgálására, például míg az Egyesült Államokban az interneten keresztül is ellenőrizheti a pacemaker működését a páciens, addig Kínában kénytelen az eszköz ellenőrzését végző korházba látogatni a beteg évente legalább kétszer.

„A kínaiak rendkívül türelmes emberek” vélekedik Nancy Travis a Advamed gyógyászati technológiai vállalkozások tömörülésének a globális stratégiáért és elemzésekért felelős alelnöke. Szerinte „órákig várakozni egy vonatjegyért, vagy sorban állni egy orvosi vizitért náluk a normális élet része”. S ugyan a körülmények nyugati szemmel nézve szerénynek tűnnek, de ezek az emberek a kínai társadalom azon részét képezik, akik legalább képesek az egészségükre pénzt fordítani.

Az 1949-es kommunista forradalom óta szocialista gyógyászati ellátás működött az országban. A TSZ és a gyári munkaközösségek fizették a dolgozók betegbiztosítását. A vidéki területeken „mezítlábas orvosok” járták a falvakat és látták el a betegeket alapszinten, de hatékonyan. A gazdasági robbanás óta az ellátórendszer változásokért kiált. Jelenleg a legtöbb orvosi beavatkozásért és kellékért fizetnie kell a betegeknek.

Az 1,3 milliárd lakos közül alig 20-25 százalék bír betegbiztosítással, elsősorban a városlakók és az ország keleti részén élők. Eszerint körülbelül 970 millió ember kénytelen minden orvosi segítségért saját maga fizetni. A legnagyobb gond hogy a gyógyszerek és gyógyeszközök körüli állami visszatérítések közt teljes a zűrzavar, melyet tovább bonyolít a városok és tartományok közti közigazgatási elszámolások körüli káosz.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által tavaly elvégzett felmérés szerint a betegségen átesett kínaiak fele nem fordult orvoshoz, mert nem volt elég pénzük hozzá.

A legnagyobb gondot okozó betegségeket az utóbbi években a fertőző betegségek és a csecsemőhalandóság helyett, egyre inkább a krónikus problémák, mint a szívelégtelenség jelentik.

A gazdaság felpörgésével együtt megérkeztek az országba a nyugati világ betegségei is, melyek elsősorban az egészségtelen életvitelnek tudhatóak be. A gyorséttermekben étkezés, ülő életmód, mentális betegségek mind egyre jobban fenyegetik a hagyományos ázsiai életmódot feladó lakosokat. Elég ha végignézünk a pekingi sugárutakon melyek egy évtizede a biciklisták mennyországának képét mutatták, ma a szmogtól és a kipufogógázoktól bűzös élhetetlen betondzsungelek. S mindezek tetejébe a kínaiak megszállott dohányosok, becslések szerint 320 millió nikotinista él az országban.

További terheket ró majd a kínai egészségügyi ellátórendszerre, hogy míg 2004-ben a 50 év felettiek aránya a teljes lakosság 20 százalékát tették ki, addig ez a szám 2040-re megduplázódik.