© greywizard.net |
A Charont csak 1978-ban fedezték fel, s azóta még csak két alkalommal takart el olyan csillagot, amely elég fényes volt ahhoz, hogy mérni lehessen az időt. Az első alkalom 1980 áprilisában volt, amikor csak egyetlen – Dél-Afrikában lévő – pontról lehetett figyelni a jelenséget, s ezért csak becsülni lehetett a Charon átmérőjét: eszerint nem lehet kisebb, mint 1200 km.
A második alkalom tavaly július 11-én következett be. Ezúttal az árnyék Dél Amerikán haladt végig, és egy sor nagy obszervatóriumból észlelhető volt Peruban, Bolíviában, Paraguayban, Brazíilában, Urugayban, Argentinában és Chilében.
Az eltakart 2UCAC 2625 7135 vagy másképpen C313.2 jelű csillag 14-es nagyságrendű, azaz 3 csillag-nagyságrenddel világosabb a Charonnál, és valamivel a Plútónál is. A takarás során a teleszkópokkal nem lehet külön látni a két égitestet, amelyet mégis sikerült haladás közben tettenérni, a csillag és a Charon együttes fénye ugyanis hirtelen 15-ször halványabb lett, majd körülbelül egy perc múlva helyreállt az előző érték.
Három csillagász-csoport készült fel a megfigyelésre: a MIT (Massachusetts Institute of Technology) és a Williams College csillagászaiból álló első amerikai csoport öt nagy teleszkópot vett birtokba, s az öt megfigyelés eredményeként 1212 +/- 16 km átmérőt és 1,72 g/cm3 fajsúlyt számítottak ki. A Párizsi Obszervatórium csapata 6 teleszkóppal dolgozott, ezért pontosabb eredményeket kaphatott: számításai szerint a Charon átmérője 1207,2 +/- 5 km, sűrűsége 1,71 +/- 0,08 g/cm3. A harmadik csoportnak már csak három teleszkóp marad, és – pontatlanabb – eredményeiket már szeptemberben publikálták.
A Francia csoport a Charon légkörére nézve is végzett számításokat. Eszerint a légköri nyomás kisebb, mint 110 nanobar. A földi légkörnél 10 milliószor kisebb légnyomás azt jelenti, hogy a Charonnak gyakorlatilag nincs atmoszférája – írta a Nature, amely a mérésekről idei első számában adott hírt.
