A kimúlás felé tart a távirat

Az elektromos távirat első formája, Samuel Morse találmánya, 1844-ban kezdett működni, de a polgárháború kitörésének évében, 1861-ben már távíró-összeköttetés volt az Egyesült Államok keleti és a nyugati partvidéke között. JA szolgáltatás jelentőségét mutatja, hogy a történelem mérföldköveiként számon tartott eseményeket, mint az első világháború kitörését, vagy a Wright-fivérek első repülőútját is távirat útján tudta meg pillanatok alatt a világ.

Népszerűségének delén 14 ezer biciklis futár hordta a címzettekhez a táviratokat szerte az Egyesült Államokban. Az elektronikus kommunikációnak ez az első, s ma már tudjuk, kezdetleges formája az 1920-as, 30-as években érte el pályája csúcsát, amikor már a legtöbb fejlett országot behálózták a távírópóznák, és a szolgáltatás még olcsóbb volt, mint a távolsági telefonbeszélgetés.

A távirat azonban még nem halt meg teljesen. Az Egyesült Államokban és sok más országban is még mindig fontos szerepet játszik az üzenetközvetítésben. Manapság általában ünnepélyesebb alkalmakkor fordulnak a távirathoz: az esküvői és születésnapi köszöntést, vagy részvétnyilvánítást sokan még ma is táviratban teszik meg, ahelyett, hogy a kommunikáció bármely más korszerűbb formájához nyúlnának. A világ talán legnagyobb ma is aktív távirda-hálózatát a svájci Unitel működteti 44 országban. A cég egyelőre több tízezernyi üzenetet közvetít havonta.