Az intelligens szemcsék a széllel utaznak © sxc.hu

A BBC értesülései szerint az intelligens por aprócska chipeket jelent, amelyet elektromosság hatására változó formájú műanyag borít. Így lehetővé válik a szemcsék irányítása. A kutatási terveket a nagy-britanniai Prestonban mutatták be a brit Nemzeti Csillagászati Találkozón.

„Számos akadályt kell leküzdenünk, hogy az első fizikai teszteket végre tudjuk hajtani” – nyilatkozta a BBC-nek Dr. John Barker a University of Glasgow munkatársa. A szakember hozzátette, a részecskék drótnélküli kapcsolatban állnának egymással, így akár a rovarokhoz hasonlóan rajokat tudnának alkotni.

Az intelligens por koncepciója nem újdonság, azonban Dr. Barker és kollégái a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit kezdték vizsgálni. A professzor, aki a Glasgow-i Nanoeletronikai Kutatóközpontban tevékenykedik, a Királyi Csillagászati Társaság egyik gyűlésén elmondta, hogy már most is léteznek olyan kisméretű, kellően kifinomult chipek, amelyek az alapját képezhetik a milliméteres nagyságrendű eszközöknek.

Az elképzelések szerint az intelligens port a bolygók vizsgálatára küldött űrszondák orrkúpjában lehetne elhelyezni, ahonnan az égitest légkörébe való belépés után a légtérbe kerülnének. Innentől a szél segítségével utaznának a bolygó felszíne felett. Egy Mars-jellegű bolygó felfedezéséhez homokszem-nagyságú szemcsékre lenne szükség.

Az elektromosság hatására alakot váltó műanyag borítás lehetővé tenné, hogy a chipet egy kijelölt célpont felé irányítsák, még akár erős szélben is. Ezt egy olyan polimer felhasználásával érik el, amely a megfelelő elektromos impulzus hatására összehúzódik, vagy kilapul. Az összehúzott állapotban a részecske távolabbra utazhatna a szélben, míg kilapulva a talaj felé hullana. A drótnélküli technológia használatával a szemcsék rajokba szerveződhetnének. Dr. Barker kutatócsapata matematikai szimulációk segítségével vizsgálta ezt a felhasználási módot.

„Elképzeléseink szerint a legtöbb részecske csupán a közvetlen közelében lévő szomszédaival tudna kommunkálni, de lehetségesnek tartjuk, hogy legyenek olyanok is, amelyek akár nagyobb távolságot is képesek áthidalni” – magyarázta a szakember. „A szimulációink kimutatták, hogy egy 50 porszemcséből álló raj még erős szélben is képes lenne például csillag alakzatba rendeződni. Ennek segítségével a kötelékben utazó részecskék külön adatgyűjtési feladatokat végezhetnének, az eredményeket pedig egy kollektív jel sugározná vissza egy „anyahajóra””.

A technika már ma is lehetővé teszi, hogy mindössze néhány köbcentiméternyi helyre működőképes szenzorokat, áramforrást, digitális kommunikációs eszközöket és feldolgozó elektronikát (processzort) sűrítsenek be. Ez jelenleg még túlságosan nagy a homokszemcse méretű intelligens porhoz képest, de a tudósok remélik, hogy a technika fejlődésével a méretek csökkenthetővé válnak az elkövetkezendő évtizedekben.

„Egyelőre még korai fázisban vagyunk, most szimulációkat végzünk és a lehetséges komponenseket kutatjuk” – magyarázta Dr. Barker.

Számos további alkalmazása is lenne az intelligens pornak, például a felderítés a harctereken. A részecskéket betonba keverve pedig folyamatosan felügyelhetnék az épületek szerkezeti egységét.