Mashup: a web 2.0 új színfoltja

Chicago: a novemberi hamis tűzriadók

A mashupok két dolognak köszönhetik népszerűségüket: egyfelől a számos felhasználót egyszerre megmozgató részvételi lehetőség, másfelől pedig az, hogy két különböző tartalmi szolgáltatás összefércelése igen egyedi, innovatív jelenségeket képes létrehozni. Maga a mashup kifejezés a popszakmából származik: olyan zeneszámot jelölnek ezzel a szóval, amely két, általában különböző zsánerű dal különféle elemeit ötvözi: az ilyen zenékhez hasonló szokatlan és egyedi élményeket kínálnak a webes szolgáltatások is.

Az első nagyobb publicitást kapott mashup a chicagocrime.org volt, amely a Google Maps térképét kombinálta a chicagói rendőrség bűnözési adataival. Az ehhez hasonló, térképalapú ötletek mellett kiemelkednek a videomegosztó és képfeltöltő webhelyek tartalmát felhasználó mashupok, de előfordulnak még szép számban bevásárlással, áru- és tartalomkereséssel, valamint hírolvasással kapcsolatos oldalak is.


A különböző szolgáltatásokat ötvöző programok közül kétségkívül a térképeken alapuló mashupok a leglátványosabbak, ezek földrajzi elosztásban tesznek elérhetővé adatokat és ezek statisztikáit.


Ilyen például a Who is Sick?, amellyel egy város lakói oszthatják meg egymással (és a kívülállókkal), hogy milyen betegségben szenvednek éppen, illetve a fejfájástól, torokfájástól vagy láztól eltekintve milyen egyéb problémákkal küszködnek. Az adatokat a rendszer név nélkül kéri be, s tünetek, életkor, nem, illeve település szerint kereshetnek közöttük az érdeklődők. Egy területen százalékos arányban is látszik, hogy milyen betegségekkel kell számolnunk, így ha például az Egyesült Államokban a keleti partra utaznánk hosszabb kiküldetésre, könnyen felmérhetjük, milyen gyógyszereket kell magunkkal vinnünk. (A Who is Sick? irányítószám-részletességig, napi lebontásban és részletes adatokkal dolgozik, így sokkal hasznosabb a CDC amerikai járványügyi központ heti jelentéseinél.) Egy másik, GCensus nevű mashup segítségével az is megtekinthető az amerikai kontinens térképén, hogy egy városban, kerületben vagy akár lakótömbben hány ember él, legalábbis a 2000-es népszámlálás adatai szerint.

Felmérhető adott földrajzi területen az ott élők ízlés- vagy szokásvilága is: a MappaMusica-val például megvizsgálható, kik a legkedveltebb zenészek vagy zenekarok egy országban. A YouTube, a last.fm zenei közösségi-információs oldal és a Google Maps e keveréke főként csak Európát és az orosz régiót teszi vizsgálhatóvá, a VerveEarth mashup azonban az egész világra kiterjed: segítségével a korai Yahoo! regionális listákhoz hasonlóan földrajzi alapon válogathatunk blogok, illetve újságok között - természetesen minden blogger vagy főszerkesztő elhelyezheti saját oldalát vagy újságját a szolgáltatásban.


A Google MyLocation nevű, egyelőre még csak kísérleti fázisban lévő programja a mobilplatformra készített Maps-et bővíti ki, kérésre megmutatja a várostérképen, hogy éppen hol állunk. A MyLocation erre GPS hiányában is képes, a mobiltornyok adatkommunikációjából háromszögelve és valószínűsítve a mi hollétünket. Ez azonban nem ad 100 százalékos találatot, a magyarázóvideó jelzése szerint rosszabb esetben több száz méteres körzetről is szó lehet. Hasonlóan hasznos fejlesztés még a Routescanner, ami jelenleg sajnos csak a brit utakon működik: csak meg kell adnunk az autóút kezdő- és végpontját, a rendszer pedig megvizsgálja, hogy jelen pillanatban milyen balesetek, figyelőkamerák, útmunkálatok vagy elterelések nehezíthetik meg életünket.

Külön érdekességet jelenthet még az igen hipnotikus módon működő TwitterVision, illetve a FlickrVision - mindkét rendszer a világtérképen mutatja valós időben felugró buborékablakokkal, hogy a világon éppen ki mit csinál, illetve milyen fényképet töltött fel éppen a népszerű képmegosztó szolgáltatásba.




A fotókkal kapcsolatos mashupok legtöbbje a Flickr rendszerére épül. Ilyen például a Retrievr, amely a felhasználó által készített rajzhoz hasonlító fényképeket keresi meg a Flickr adatbázisában. Pár percnyi ismerkedés után levonható az általános érvényű konklúzió: míg a térképes mashupok kifejezetten hasznosak, a képekkel kapcsolatos megoldások a szórakoztatáson kívül nem sok másra használhatók.

Tagnautica: tökéletes külső, problémás képkezelés

Látható ez például az egyik legizgalmasabb mashupnak ígérkező Tagnautica-ban is. Ennek használata során kulcsszót kell megadnunk, a program pedig tetszetős, tárcsaszerű megjelenítésben tálalja elénk a kapcsolódó kulcsszavakat és véletlenszerű képeket - itt a hangsúly inkább a szemantikai átjárhatóságon, nem pedig a képek szerepén van. A programot készítő Mario Kingemann munkái között amúgy számos érdekesség található; ilyen például a Clockr, amely a Flickr-en található, számokat ábrázoló fotókból illeszti össze egy digitális óra képét, illetve a Flickeur, ami végtelenített videoklipet futtat véletlenszerű fotók felhasználásával. (A Clockr-hoz hasonló elven működik még a Spell with Flickr is, ahol különböző betűket ábrázoló képekből tudunk szöveget kirakni.)

A színvilágtervező programokhoz hasonlít a Colr Pickr - aki dolgozott már GIMP vagy Photoshop grafikai programokkal, az vissza tudja idézni a színválasztó ablakot. Itt hasonló felületről van szó, egy-egy szín kiválasztásakor azonban a vele megegyező színvilágú Flickr-fotókat kapjuk vissza. A színvilágtervezők (itt főként weboldalakról beszélünk) alapja is webkettes megoldásokon alapul: az Adobe Kulerben többféle módszerrel hozhatunk létre színsémákat, elmenthetjük és megoszthatjuk őket a többi felhasználóval is.

Adobe Kuler: színelmélet mesterfokon