Egy, kettő, sok - a varlpiri ausztrál bennszülött törzs nyelvében csupán ezek a szavak kapcsolódnak számokhoz, az anindiljakva törzs tagjai pedig az egy, a kettő, az esetenként négyet is jelentő három, illetve a "háromnál több" kifejezéseket ismerik.

A melbourne-i egyetem és a londoni University College idegrendszer-kutató intézetének munkatársai 20 varlpiri és 12 anindiljakva gyerekkel, illetve 13 angol anyanyelvű melbourne-i gyerekkel végeztek kísérleteket. A résztvevők életkora 4 és 7 év között volt.

A gyerekeknek egy sor feladatot kellet végrehajtaniuk. "Persze nem kérdezhettünk tőlük olyasmit, hogy hány alma van a kosárban" - mondta Brian Butterworth kutatásvezető. A kísérleti alanyok ezért inkább kaptak például három babát és 9, illetve 6 egyforma apró zsetont, amelyeket igazságosan kellett elosztani a babák között.

Egy másik feladatban a gyerek elé először játékzsetonokat tettek, amelyeket kis idő múlva letakartak egy pokróccal, aztán újabb zsetonokat tettek eléjük és nemsokára ezeket is becsúsztatták a pokróc alá. A gyerekeknek ezután annyi zsetont kellett kirakniuk a saját gyűjteményükből, amennyi szerintük a pokróc alatt volt.

Az angol és a nem angol anyanyelvű gyerekek között nem volt jelentős eltérés, még a legbonyolultabb feladatnál sem, amelyben a kutatók botokat ütögettek egymáshoz, a gyerekeknek pedig az így keltett hangokkal megegyező mennyiségű zsetont kellett kirakniuk. "Ez az úgynevezett keresztmodális összemérési, megfeleltetési feladat hozta a leginkább meglepő eredményt" - mondta Butterworth. "Amikor például ötször ütöttük össze a botokat, a gyerekeknek az ötös szám olyan fogalmát, olyan mentális reprezentációját kellett megalkotniuk, amely egyaránt alkalmas a hallás és a látás útján történő számbavételre. A bennszülött gyerekek ezzel legalább olyan jól, sőt néha jobban megbirkóztak, mint az angol anyanyelvűek, holott nincs is az ötös számot jelölő szó a nyelvükben" - mondta a brit neurológus.

A nyelvészek körében uralkodó nézet szerint a számolásra való képesség erősen függ a nyelvtől, és a háromnál nagyobb számokkal csak akkor tud kezdeni bármit is az ember, ha van rá megfelelő szava. Így például az "öt" fogalmát csak akkor képes felfogni, ha ki tudja fejezni szóval vagy valamilyen gesztussal.

E nézet szerint a diszlexia - olvasászavar - számtani megfelelője, a diszkalkulia, azaz számolásgyengeség is a nyelvvel kapcsolatos probléma. Az ausztráliai kísérleti eredmények azonban cáfolják ezt az elméletet, és arra utalnak, hogy a számolás a génekbe kódolt, öröklött képesség - írta a neurológus kutatócsoport az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS).

"Nem vitatjuk, hogy a komplikált matematikai fogalmak megalkotásához szükség van a nyelvre, de nem a nyelv az alap, hanem egy "kezdő csomag", amely születésünktől fogva megvan bennünk" - mondta Bob Reeve, a tanulmány ausztrál társszerzője, aki szerint ebből az is következik, hogy a becslések szerint a világ teljes lakosságának legalább 3,4 százalékát érintő diszkalkulia genetikai vagy neurológiai rendellenesség. "Nagyon érdekes kutatási téma, hogy milyen módszerekkel lehet kezelni a rendellenességet, először azonban fel kell deríteni, hogy milyen természetű problémával állunk szemben" - mondta a melbourne-i egyetem viselkedéstudományi intézetének professzora.