A kutatók elsőként 1936-ban fedezték fel a delfinek rendkívüli gyorsaságának titkát, mikor is James Gray zoológus azt a vízellenállást vizsgálta, melyet a delfineknek le kell győzniük ahhoz, hogy meghaladják a 32 kilométer/órás sebességet. Gray akkor arra jutott, hogy az állatoknak nincs megfelelő izomzatuk az ilyen sebes úszáshoz. Ez később Gray paradoxonaként vált ismertté. A zoológus elképzelése szerint a delfinek gyorsasága összefügg bőrükkel. Az évtizedek alatt azonban a tudósok számos gyenge pontot találtak Gray munkájában, és a legtöbb biológus elvetette elméletét.

Az Egyesült Államok szakemberei most kifinomult technológiát alkalmazva, víz alatti videofelvételek segítségével vizsgálják a delfinek farokúszójának erejét. 96 kilopondos erőt mértek az állatoknál, majdnem háromszor akkora értéket, mint amelyre Michael Phelps, az olimpiai bajnok úszó képes, és amely elegendő annak a sebességnek a megúszásához, melyet Gray állapított meg hét évvel ezelőtt.

"Nincs paradoxon. A delfineknek mindig is megvolt az izomzatuk ehhez" - mondta Frank Fish, a pennsylvaniai West Chester University biológiaprofesszora. "Gray tévedett" - tette hozzá. Fish együtt dolgozott a Rensselaer Polytechnic Institute műszaki professzorával, Tim Weijel, aki digitális videót és milliónyi apró buborékot felhasználva tanulmányozza az úszók által felkavart víz komplex mozgását. Számítógépek követik nyomon a buborékok mozgását, láthatóvá téve ezáltal a víz áramlását. Az idáig csak az olimpiai úszok technikájának tökéletesítésére használt módszert most a delfinek vizsgálatához is igénybe vették. A kutatók a delfinek buborékfelhőkön való átúszásáról készítettek felvételeket a kaliforniai Santa Cruz Egyetem egyik medencéjében. Mivel azonban a medence túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy a delfinek maximális sebességét is vizsgálhassák, az állatok "vízishow-ját" is megörökítették, ahol a farokúszójukon "álltak" a vízen.