Az űrszonda felvétele a jégkristályokból, feltehetőleg vízgőzből és porból álló kitörésről © AP

Az MSNBC értesülései szerint Candice Hansen, a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatója a Nature tudományos magazinban jelentette meg kutatási eredményeit, amely szerint az földönkívüli élet utáni kutatást az Enceladuson kellene behatóbban folytatni.

A NASA Cassini űrszondájának felvételeit tanulmányozva a csillagászok már korábban rájöttek, hogy a jéggel holdon látható titokzatos felhők nagy mennyiségben tartalmaznak vízgőzt. Az új számítások szerint a gáz és porfergeteget a hangsebességnél is gyorsabban veti ki magából az égitest. Hansen csapatának kalkulációi szerint a kilövellés sebessége meghaladja a 2200 km/h-t.

„Ekkora sebességet nehéz folyékony halmazállapot nélkül elérni” fejtette ki a kutató a Nature-ben megjelent írásban. Hansen sietett hangsúlyozni, hogy a kutatási eredmények még nem szolgáltatnak perdöntő bizonyítékot a folyékony víz jelenlétére.

Andrew Ingersoll, a California Institute of Technology csillagásza szerint a számítások jók, azonban nem feltétlenül helytállóak, ugyanis lehetséges hasonló sebességű kilövellést elérni jégkristályokkal és alacsonyabb hőmérsékleten is.

„Bár mindent eldöntő bizonyíték még nincs a kezünkben, azonban egyre több adat birtokába jutunk” – fejtette ki Carolyn Porco, a Cassin űrszonda kameráját vezérlő csapat vezetője. „Az Enceladus csak az egyik a Szaturnusz 60 holdja közül, ezért kutatásainkat erre a régióra kell koncentrálnunk.”

A Jupiter egyik holdján, az Európán a kutatók feltételezései szerint akár folyékony halmazállapotú óceánok is meghúzódhatnak a fagyott felszín alatt. Azonban az Enceladus, amelyről azt gondolják, hogy a Szaturnusz egyik gyűrűjének a kialakulásáért is felelős lehet zökkenőmentesebben elérhető. Emellett, a kilövelléseknek köszönhetően a minta könnyebben eljut az űrszondákhoz, így a vizsgálata is egyszerűbb.