"Számos utcasarkon vagy vasútállomáson vannak már digitális hirdetőtáblák", nyilatkozta Tecuja Kinebucsi, az NTT Cyber Space Laboratories kutatómérnöke, a rendszer kitalálója. "A hirdetések hatékonyságát akartuk vizsgálni és automatizálni, úgyhogy egy számítógépet és egy figyelőkamerát helyeztünk a tábla mellé, a kamera képéből pedig meg tudjuk becsülni, hogy hány ember néz a monitorra."

Az NTT aggódik a japán utazók személyiségi jogai miatt, így az érzékelőrendszer nem azonosít egyedi embereket. Ahhoz azonban, hogy a gép tudja, a hirdetés előtt elsétáló emberek közül hányan néztek rá a hirdetett tartalomra, muszáj az egyes arcokat észlelnie.

Kinebucsi egyszerűen oldotta meg a problémát: a képérzékelő nem egyedi arcokra, hanem arcmintákra figyel. A kutatók korábban rengeteg arcképet gyűjtöttek össze és a különféle jegyekből megalkották az átlagos japán arcot - az érzékelőszoftver így az átlagos japán arcot keresi a tömegben, ebből becsüli meg, hogy az egyes hirdetőtáblákat mennyien nézik meg, azok mennyire tekinthetőek hatékonynak.