Itt buliztak a druidák? © AP

Rupert Till, a Huddersfieldi Egyetem akusztikai és zenetechnológiai szakértője szerint Stonehenge kiválóan alkalmas volt arra, hogy felerősítse az ismétlődő, pulzáló ritmust - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.

"Az eredeti Stonehenge-nek feltehetően nagyon jó, majdhogynem a hangversenytermek szintjével versenyző akusztikája lehetett, amelyet őseink több nemzedéken át tökéletesítettek" - véli a kutató.

Rupert Till - minthogy az eredeti Stonehenge csupán részlegesen maradt fenn - számítógépes modell segítségével vizsgálódott, majd elméletét az Egyesült Államokban ellenőrizte, ahol Washington közelében háborús emlékműként megépült Stonehenge beton hasonmása.

Az építmény, amely eddig elkerülte a régészek figyelmét, ugyanis ideális terepnek bizonyult Rupert Till kísérletei számára, ahol összevethette az elméleti számításokat és a komputeres szimulációt a gyakorlattal.

"Reprodukáltuk azt a (vissz)hangot, amely ötezer éve beszéd vagy a taps közben keletkezett" - mondta Rupert Till, aki a legmeglepőbb eredménynek azt tartja, amikor sikerült elérniük, hogy berezonáljon az egész betonépítmény.

"Ilyen akusztika mellett a dobpergés egészen drámai hatást válthatott ki" - tette hozzá a kutató.

A Wikipédia szerint az angliai Salisbury-síkságon látható kőépítmény korát ötezer évre becsülik. A 2-7 méter magas, 20-30 tonnás, durván faragott kőoszlopok hajdan négy koncentrikus kört alkottak. A külső kör nagyjából 100 méter átmérőjű.

Máig sem tudható pontosan, milyen célokat szolgált: egyes kutatók szerint kultikus építmény, mások szerint óriási naptár volt, amely pontosan jelezte például a nyári és a téli napforduló idejét, és voltak olyanok, akik szerint a csillagászatban segítette az akkori embereket. A legutóbbi, 2008-as kutatások a hely kultikus-gyógyító szerepét látszanak alátámasztani.