Az InventorSpot weboldal értesülései szerint a tudósok óriási, vízalatti szivacstelepek segítségével gyűjtenék össze a tengervízben oldott urániumot. Ha kellő mennyiségű ilyen „farmot” építenek fel, a szigetország összes atomerőművét elláthatnák a tengerből kinyert fűtőanyaggal.

A japán reaktorok évente mintegy 8000 tonna urániumot használnak fel. A világ óceánjaiban ehhez képest közel 4,5 milliárd tonna található a sugárzó anyagból, igaz meglehetősen alacsony koncentrációban (3,3 részecske minden egymilliárdból). A szivacsfarmok pontosan azt teszik lehetővé, hogy szelektíven kiszűrik a kis mennyiségű urániumot a vízből.

A szivacsokat speciális polietilén rostokból készítik, amelyet a Japán Atomenergia Ügynökség egyik szakértője, Dr. Masao Tanada fejlesztett ki.

„Jelen pillanatban Japánnak Kanadából és Ausztráliából kell urániumot importálnia” – magyarázta a szakember az InventorSpotnak. „Ezt a technológiát azonban öt éven belül alkalmazhatjuk.” Tanada szerint az első kísérleti projekt egy több mint 1000 négyzetkilométeres kiterjedésű területet érintene, amely a bescslések szerint Japán éves uránium-felhasználásának hatodát termelné ki.

A jelenlegi felhasználási ütemet tekintve a szárazföldről elérhető uránium készletek körülbelül száz évre elegendőek, így szükség van működőképes alternatívákra. Az óceánok vizéből kinyerhető fűtőanyag azonban ezerszer nagyobb készletet jelent, mint a jelenleg még a bányák mélyén nyugvó uránium.

„Más országok is folytatnak a miénkhez hasonló kutatásokat, azonban egyik projekt sincs annyira előrehaladott állapotban, mint a sajátunk” – hangsúlyozta Tanada. A becslések szerint az óceánokból kinyerhető uránium értéke 270 ezer milliárd dollár körül van, így a japán kutatások jövedelmező iparágnak fektethetik le az alapjait.