Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
E hét csütörtökön lesz pontosan ötszáztíz éve, hogy horgonyt vetett a portugál Pedro Álvares Cadral flottája a brazíliai Porto Seguróban. Ezt a napot, 1500. április 22-ét tekintik Brazília felfedezésének. Dél-Amerika legnagyobb és egyetlen portugál nyelvű állama hosszú ideig volt portugál gyarmatbirodalom egyik ékköve, ma pedig a világ nyolcadik legnagyobb gazdasági hatalma.
A portugálok érdekes módon már előbb rendelkeztek Brazília földjével, minthogy tudtak volna róla. A XV. század végén ugyanis hosszan torzsalkodtak a spanyolokkal az újonnan felfedezett területek fölötti uralom miatt. A kérdést több pápai bulla is megpróbálta rendezni, végül az 1494. július 2-án megkötött tordesillasi szerződés hozott megoldást, amely egy, a Zöld-foki szigetektől mintegy kétezer kilométerre nyugatra húzódó vonal mentén "osztotta fel a világot" a két királyság között. A délkörtől nyugatra eső felfedezett és felfedezetlen területek a spanyolokat, a keletre fekvők (így India is) a portugálokat illették.
A portugál tengeri hatalmat Tengerész Henrik herceg, I. János király harmadik fia alapozta meg. Henrik - kihasználva a megszilárduló központosított hatalmat - biztos hátteret igyekezett kölcsönözni a tengeri vállalkozásoknak, egyebek között ő hozta létre az első hajós iskolát is. A portugál hajósok így jutottak el (már a herceg 1460-ban bekövetkezett halála után) az afrikai partok mentén a Guineai öbölbe, majd felfedezték Kongót, Angolát, végül 1487-ben Bartolomeo Diaz megkerülte a Jóreménység fokát és megnyitotta az utat Indiába, ahová elsőként 1498-ban az Afrikát körülhajózó Vasco da Gama ért el.
Az 1495-ben trónra lépő I. (Szerencsés) Mánuel tovább erősítette Portugália pozícióit, az Indiai-óceánon kivívott hegemóniát és támogatta az Atlanti-óceánt átszelő felfedező utakat is. Pedro Alvares Cabral flottája 1500. március 9-én futott ki Lisszabonból, hogy új területeket vonjon portugál fennhatóság alá és terjessze - ha kell, tűzzel-vassal - a katolikus vallást. A 13 hajón 1500 ember utazott, köztük olyan tapasztalt tengerészek, mint Bartolomeo Diaz, az útvonal megtervezésében Vasco de Gama segített. A Zöld-foki szigetektől (ahol az egyik hajó visszafordulásra kényszerült) egyenesen délnyugatnak hajóztak, s április 21-én egy hegyet pillantottak meg, amelyet Monte Pascoal (Húsvét-hegy) névre kereszteltek. Cabral április 22-én horgonyt vetett az öbölben, ahol egy keresztet állított és a területet I. Manuel portugál király birtokának nyilvánította. Mivel azt hitte, szigetre bukkant, a földet az Igaz Kereszt Szigetének (Vera Cruz szigete) nevezték el.
Cabral flottája súlyos veszteségek árán (A Jóreménység-fokánál támadt viharban tűnt el Bartlomeo Diaz) elvergődött Indiáig, borssal és fűszerekkel megrakott négy hajója 1501 június 23-án ért vissza Lisszabonba. A felfedező később kiesett a királyi kegyekből és elfeledve halt meg 1520-ban, arcképe ma brazil pénzeken látható.
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök is a pénteki alaszkai orosz-amerikai csúcs után tartott sajtótájékoztatón, ám részleteket egyikük sem árult el. Trump viszont már Vlagyimirnek hívja a „nagyszerű politikusnak” nevezett orosz vezetőt.
A szakemberek érdeklődve figyelték, miként viselkedik az amerikai és orosz elnök a tárgyalásuk előtt.