A világ legkorábbi ismert fogfájását kanadai kutatók dokumentálták, akik vizsgálataikról a Max Planck Társaság havilapjában, a Naturwissenschaften legújabb számában számoltak be a LiveScience közlése szerint. A mostani lelet 200 millió évvel idősebb, mint a korábbi fogfájásrekorder, egy másik, fogbetegségtől gyötört szárazföldi állat fosszíliái.
   
A fogfájós ősgyík az Észak-Amerikában honos Labidosaurus hamatus (azaz "ajakos" gyík) idős egyede. (Az "ajakos" ősgyíkok testhossza majd' egyméteres, koponyájuk hossza 20 centiméteres volt.) Az ősgyík fosszíliáit a Toronto Mississauga Egyetem kutatói vizsgálták, akik az alsó állkapocsban foghiányt fedeztek fel, a CT-vizsgálat pedig kiterjedt oszteomielitisz (csontvelőgyulladás) nyomait mutatta ki. A kanadai tudósok meggyőződése szerint a fertőzés az állatnak a szárazföldi életformához, a vegyes táplálékhoz, a növény- és húsevéshez való alkalmazkodás eredménye volt.
   
"A korai szárazföldi ősgyíkok, mint amilyen a Labidosaurus is, a szárazföldi életformához, a növényevéshez való alkalmazkodás során +lemondtak+ az állkapocscsonthoz lazán kapcsolódó, cserélődő fogakról. Ehelyett az állkapocsba mélyen beágyazódott fogakra tettek szert, ami lehetővé tette, hogy jobban megrágják, és így hatékonyabban hasznosítsák a táplálékot" - magyarázta a kutatásokat irányító Robert Reisz biológus. Mint rámutatott, a Labidosaurus elterjedtsége, az ajakosgyík-fosszíliák sokasága arra utal, hogy ez az alkalmazkodási stratégia sikeresnek bizonyult. A sikernek azonban ára volt, a fogak mély beágyazódottságuk miatt csak lassan regenerálódtak. Ez történt a vizsgált egyeddel, amelynek a jelek szerint kitört a foga. A regenerálódás igen lassú volt, így a gennykeltő baktériumok bejutottak a nyitott foggyökércsatornába.
   
Bár biztosat nem lehet tudni, a fogfertőzés nagy valószínűséggel hozzájárulhatott az állat pusztulásához. Testméretei alapján vélhetően egy idős egyedről van szó, amely a fogfájás miatt nem tudott táplálkozni, legyengült, és ragadozók prédájává vált. Robert Reisz kiemelte, hogy a Labidosaurus maradványainak vizsgálata hozzájárulhat a humán fogfertőzések természetének megismeréséhez is. "Az ember két +rend+ fogazattal rendelkezik - tejfogakkal és maradandó fogakkal. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a legkülönfélébb táplálékokat megrágjuk és megemésszük. A nyilvánvaló előnyök mellett azonban hátrányai is vannak, hiszen sokkal fogékonyabbak vagyunk a fogfertőzések iránt, mint ha ősi, pótlódó fogazattal rendelkeznék" - fogalmazott a kanadai biológus.