A változó légköri szén-dioxid-koncentrációnak a korábban gondoltnál valószínűleg kisebb hatása van a globális felmelegedés alakulására - derült ki egy, a korábbiaknál jóval szélesebb időintervallumot vizsgáló tanulmányból. Az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (NSF) által támogatott tanulmány szerint a növekvő légköri szén-dioxid-koncentráció - amelynek értéke megkétszereződött az iparosodás előtti állapotokhoz képest - valóban komoly következményekkel bír, ám ezek korántsem olyan súlyosak, mint azt a ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) korábban felvázolta.

A kutatók már régóta igyekeznek meghatározni a Föld "éghajlati érzékenységét", vagyis, hogy a bolygó miként fog reagálni a legfőbb üvegházhatású gáznak számító szén-dioxid növekvő légköri jelenlétére. A korábbi tanulmányok azonban csak az elmúlt 150 év meteorológiai eredményeire támaszkodtak, vagyis nem vették számításba a globális szinten mértékadó paleoéghajlati adatokat, emiatt pedig nem tudták teljesen leszűkíteni a szén-dioxid-növekedés várható következményeit.

A kutatók most rekonstruálták a 21 ezer évvel ezelőtti, legutóbbi jégkorszak glaciális maximumának - a sarki és kontinentális jégtakarók legnagyobb kiterjedésének - tengeri és szárazföldi felszíni hőmérsékleteit, amikor az embereknek még nem volt "hatásuk" a globális hőmérsékletváltozásra. Az eredmények szerint ez az időszak korántsem volt olyan hideg, mint azt a korábbi becslések mutatták - mondta a tanulmány vezető szerzője, Andreas Schmittner, az Oregon Állami Egyetem munkatársa.

AP

"Ez pedig azt mutatja, hogy a szén-dioxidnak kisebb hatása van az éghajlatra, mint azt korábban gondoltuk" - magyarázta. Figyelembe véve az "éghajlati érzékenységre" vonatkozó új adatot, a szakembereknek sikerült kimutatniuk, hogy az IPCC 2007-es jelentésének 2 és 4,5 Celsius-fokról szóló becslései helyett, a Föld felszíni hőmérséklete - az emelkedett a szén-dioxid koncentráció miatt - csupán 1,7-2,6 Celsius-fokkal fog emelkedni. Mint hozzátette: "Amennyiben a paleoéghajlati tényezők érvényesek a jövőre, ahogy azt a modellünk mutatta, akkor kisebb valószínűséggel számíthatunk olyan szélsőséges éghajlati változásokra, mint amilyeneket korábban felvázoltak". A Science című folyóiratban megjelent tanulmány elkészítésekor a szakemberek a régmúltban felgyűlt, és az idők folyamán újrakristályosodott hó- és jégtömegből fúrással kinyert jégmagokat, fúrólyukakat, tengerfenék-üledéket és egyéb mintákat vizsgáltak meg.