HDR: jobb, ha mostantól megjegyzi ezt a három betűt
Mindössze három betűből áll a legújabb tévés rövidítés, de a mögöttes technológia sokkal több pozitívummal kecsegtet, mint amennyi haszna a 3D-nek és az ívelt készülékeknek valaha összesen volt és lesz.
Fogyasztói társadalomban élünk, ennek megfelelően a tévégyártók arra hajtanak, hogy legalább néhány évente új televíziós készülék vásárlására vegyenek rá bennünket. Teszik mindezt akár a sokat rebesgetett “tervezett elavulással” (ami szerint a készülékeket már eleve úgy gyártják, hogy pár év múlva elromoljanak), akár azzal, hogy új technikai varázsszavakkal bombáznak bennünket. Nem is olyan rég váltott az iparág HD-ről Full HD-re, illetve az elavult háttérvilágításról LED-es LCD-re; aztán jött az azóta már haldokló 3D; az egyre jobban előretörő Ultra HD felbontás; az okos funkcionalitás; a kisebb kitérőnek tekinthető ívelt kialakítás; és akkor a valóban szuperfeketét biztosító, kontrasztos OLED technológiáról még nem is beszéltünk. Az ember csak úgy kapkodja a fejét, erre most itt egy még újabb tévés rövidítés, a HDR, melyet az alábbiakban tárgyalunk ki alaposan.
Valahonnan ismerős
A HDR (High Dynamic Range) betűszó a hagyományos és mobilfotózásból sokaknak ismerős lehet. Amikor bekapcsoljuk ezt a funkciót, akkor a készülékünk több, jellemzően három felvételt készít egymás után, és ezekből az alul-, korrektül- és felülexponált fotókból fésül össze egy nagy dinamikatartományú képet. Az ilyen fotókon a legsötétebb részek éppúgy részleteiben kivehetők, mint ahogy a legnagyobb fényerejű szekciók, a végeredmény egy látványos kép. (Aminek persze, ha nem vigyázunk, sokszor már természetellenes színvilága lehet.) Ehhez hasonló technológiát vetnek most be a tévégyártók is, de úgy, hogy az ne természetellenes, hanem épp ellenkezőleg, nagyon is természetesnek ható legyen. Nem titkoltan az a cél, hogy ha ránézünk a tévére, kis túlzással olyan érzésünk legyen, mintha egy nagyon tiszta ablakon pillantanánk ki a nappaliból a nagyvilágba.
Tágra nyílt szemekkel
A jelenleg széles körben használatos "régi" tévék immár több évtizedes BT.709 színtere az emberi szem által érzékelhető színárnyalatoknak mindössze 35 százalékát fedi le. Ehhez képest az újabb készülékek már könnyen megfelelhetnek a szemünk képességeit 54 százalékban kihasználó DCI P3 szabványnak, sőt egyes gyártók még az ennél is komolyabb, az emberi szemet színek tekintetében 76 százalékban kiszolgáló BT.2020 szabvány teljesítését is célkeresztbe vették.
A 8 helyett 10 bites alapszínenkénti színmélységnek köszönhetően a HDR tévék már nem 16,7 millió, hanem akár 1 milliárdnál több színárnyalatot is képesek megjeleníteni, ami 60x-os különbség. Emiatt élettel telibb színeket, finomabb színátmeneteket kapunk, de legalább ilyen fontos, hogy a kép még a legsötétebb és legvilágosabb területein is sok olyan apró részletet tartalmazhat, amelyeket eddig mindig elbuktunk. Ugyancsak pozitívum, hogy az új készülékek a korábbi 100-400 nit helyett akár 800-1000 nites maximális fényerőre képesek.
12 éves technológia, 1-2 hónapja megfizethető
A világ első HDR kijelzőjét 2005-ben mutatta be a Brightside, mely céget aztán 2007-ben gyorsan fel is vásárolt a Dolby, és egészen 2014-ig kivárt (gőzerővel fejlesztett) saját tévés HDR szabványa, a Dolby Vision bejelentésével. A kereskedelmi forgalomban 2015-ben bukkantak fel az első HDR-képes televíziós készülékek, melyek tipikusan drága, csúcskategóriás modellek voltak.
Az utóbbi hónapokban azonban a megfizethető kategóriákba is leszivárgott a technológia. Olyannyira, hogy ma már akár 140 ezer forint ellenében is vásárolhatunk 43 colos képátlójú, Ultra HD felbontású HDR okostévét. De hogy a dolgunk ne legyen túl egyszerű, a gyártók többféle tálcán kínálják számunkra a legfrissebb digitális finomságot.
Alaptechnológia
A boltokat jelenleg a LED háttérvilágítású LCD tévék uralják, de egyre inkább feljövőben vannak az elmúlt években sokkal elérhetőbb árúvá vált OLED modellek, és a HDR mindkét táborban ki van pipálva. A LED-es LCD-k előnye a nagyobb fényerő, azonban a drágább OLED-ek mindent lesöpörnek az asztalról a lényegében végtelen kontrasztarányukkal, ami remekül megágyazott a HDR-nek. Az OLED tévékben nincs háttérvilágítás, ezeken ugyanis a képpontokat egyesével lehet vezérelni, hogy világítsanak, vagy ne világítsanak. Ha a pénztárcánk megengedi, akkor jelenleg egy Ultra HD OLED HDR tévével járhatunk a legjobban, az a legjobb és leginkább jövőálló.
HDR10, Dolby Vision és HLG
HDR szabványból sajnos nem egy, hanem kapásból három létezik. Ezek közül jelenleg a nyílt HDR10 a legszélesebb körben használt: ezzel kompatibilisek az UHD Blu-ray-lemezek és -lejátszók, az Xbox One S és PlayStation 4 Pro játékgépek, illetve a legtöbb Samsung, Panasonic és Sony tévé.
A 10 bites szabvány hátránya, hogy nem dinamikus, hanem statikus metaadattal rendelkezik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy HDR10 film a legelején egyetlen szín- és fényerő beállítási értéket közöl a tévénkkel, és így fut le utána az egész mozi. Ezzel szemben a fentebb már említett Dolby Vision képes a dinamikus metaadat-kezelésre, vagyis minden egyes képkocka azzal a(z adott esetben más-más) színvilággal és fényerővel látható, amelyet a film rendezője eredetileg szeretett volna. A 12 bites Dolby-okosságnak 1 helyett már 68 milliárd színárnyalata van, elvileg elérhető maximális fényereje pedig a HDR10-zel szemben nem 4000, hanem 10000 nit.
A Dolby Vision tehát mindenképp időtállóbb, mint a HDR10, csak éppen jelenleg minimális a támogatottsága, ami többek közt annak is betudható, hogy a használatáért fizetendő licencdíj sok iparági szereplőnek nem tetszik. Eddig csak az LG legdrágább tévéi tudták a Dolby Visiont, mely idén az olcsóbb LG tévékbe és a koreai cég UHD Blu-ray-lejátszójába is megérkezik, ezen kívül pedig a Sony és a Philips is kezd érdeklődést mutatni iránta. Nem mellesleg a Google-féle Chromecast Ultra tévéokosító is támogatja a Dolby-féle szabványt.
A harmadik szereplő a jelenleg még csak tesztelés alatt álló HLG (Hybrid Log Gamma): ezt a BBC és az NHK által fejlesztett, HDMI 2.0b kompatibilis újdonságot kifejezetten műsorszórásra optimalizálják, és tudását tekintve valahol a HDR10 és a Dolby Vision között helyezkedik el.
Tartalmi kérdés
Ahhoz, hogy tökéletes HDR tévés élményben legyen részünk, az adott mozgókép készítése során HDR kamerákat kell használni, és természetesen a terjesztés során is minden eszköznek HDR kompatibilisnek kell lennie. Ez a szolgáltatók részéről nagyobb sávszélességet igényel, az adattárolókon pedig az eddigieknél több helyet foglalnak az új tartalmak. Az eddig megjelent néhány UHD BD film HDR kompatibilis és nemrégiben a YouTube is nyitott az új technológia irányában, csakúgy, mint a legnagyobb fizetős streaming szolgáltatók. Az Amazon Prime és a Netflix kínálatában HDR10 és Dolby Vision tartalmak egyaránt elérhetők, mely 4K anyagok megtekintéséhez minimum 25 Mbit/s-os internetkapcsolat szükséges. A szolgáltatók közlése szerint a HDR átlagosan 2,5 Mbit/s extra sávszélességet követel magának.
A tévés és mozis tartalmak mellett szépen lassan a játékok is kezdik kiaknázni a HDR-ben rejlő lehetőségeket, Xbox-fronton elsőként a Forza Horizon 3 és a Gear of War 4 támogatja a HDR-t és a PlayStation-tulajok sem lesznek elhanyagolva e tekintetben. A mozgolódás tehát egyre komolyabb, azonban ennek ellenére elmondható, hogy így 2017 elején még igen kevés a valódi HDR tartalom.
Az adott tévéken természetesen lehetőség van a normál filmek HDR-es konverziójára, ez azonban körülbelül csak annyit ér, mint a Full HD tartalmak Ultra HD-be történő felkonvertálása. Az okostelefonok közül egyébként a tavaly nyár végén kijött Samsung Galaxy Note7 volt a világ első Mobile HDR-képes eszköze, de hát ebből készülékből sajnos szó szerint füstbe ment terv lett.
Mire figyeljünk?
Amennyiben HDR-rel tutira felvértezett tévét szeretnénk vásárolni, akkor az elektronikai kereskedésekben érdemes az Ultra HD Premium logót keresnünk, ez ugyanis garanciát jelent a nagy dinamikatartomány támogatására. Ezek a termékek minimum 3840x2160 pixeles felbontásúak, 10 bites színmélységűek, az emberi szem által látott színpaletta legalább 50 százalékát lefedik, a maximális fényerejűk 500 vagy 1000 nit, még pedig 0,0005, illetve 0,05 nites minimális fényerő mellett. Ezen kívül van rajtuk a HDR jel átviteléhez szükséges HDMI 2.0a csatlakozó aljzat is, melynek meglétére egy esetleges high-end médialejátszó vásárlásakor is érdemes odafigyelni.
Mi lesz ebből?
Egészen biztosak vagyunk abban, hogy televízió fronton a HDR nem jut majd a 3D sorsára, többek közt már csak azért sem, mert kézzel fogható, pontosabban szemmel látható előnyeinek kiaknázáshoz nincs szükség semmilyen speciális kiegészítőre (pl. szemüvegre). A 4K felbontással kombinált HDR technológia soha nem látott képminőséget hoz a nappalinkba – de arra persze még várhatunk néhány évet, hogy a Barátok közt aktuális üdvöskéi ilyen minőségben jussanak el hozzánk.
A jövőt illetően pedig elég csak annyit megjegyeznünk, hogy a nemrégiben előzetesen felvázolt HDMI 2.1 szabvány 68 milliárd helyett 281 billió színárnyalatot és 8K HDR támogatást hoz magával, várhatóan már 2018-ban. Ezen lehetőségek szükségességének megítélését azonban már olvasóinkra bízzuk.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
