A hazugságkutatás még nem tart ott, hogy számítógép pótolhassa a józan észt, viszont emberi erőfeszítéssel most lehetetlennek látszik a tudatos internetes megtévesztés enyhítése.
Emberek levágott feje, megkínzott állatok, megbecstelenített kisgyermekek – vannak, akik szerény fizetésért teljes munkaidőben nézik és szelektálják az ilyen gyomorforgató fotókat és videókat. A Facebookra föltett, törvénysértő vagy ízlésromboló dolgok eltávolításáról van szó, bár a tisztogatást nem a nagy közösségi hálózat – sokak szerint egyúttal a világ legolvasottabb hírlapja – alkalmazottai végzik, hanem külső szolgáltató. Nem gépekkel, nem algoritmusokkal, hanem emberekkel. A döntések szempontjai nem nyilvánosak, de a Süddeutsche Zeitung tényfeltáró riportjából nemrég kiderült, hogy a válogatás szabályai meglehetősen hasonlítanak egy szerkesztőség irányelveihez. Beleértve még azt is, hogy nem kell mindent eltávolítani, ami valakit sérthet, mert véleményük kialakításához az embereknek szükségük lehet a kellemetlen információkra is.
Ha ez így van, miért nem küzd a Facebook a közéletet felkavaró álhírek ellen is? Miután Donald Trump amerikai elnök megválasztásában szerepet játszottak az álhírek és az azokat terjesztő robotok, az őszi választásra készülődő német pártokat is erősen aggasztja, hogy az elektronikus népámítás náluk is bezavarhat. Reflexeik kiszámíthatóak: az utóbbi hetekben a nagy pártok sorra álltak elő törvényjavaslatokkal, és a kormány meglehetősen komoly intézkedéseket fontolgat. Három konzervatív tartományi igazságügy-miniszter fejéből például új bűncselekményfajta, a digitális magánlaksértés ötlete pattant ki: úgy vélik, hogy ezen az alapon büntethető lenne az üzenetgyártó, hírtovábbító robotok működtetése.
A Facebooknak borsódzik a háta az efféle kötelezettségektől. „Nem akarjuk eldönteni, mi az igazság” – mondta Sheryl Sandberg igazgató a legnagyobb példányszámú német lapnak, a Bildnek. Szavai érdekesen egybecsengenek az Európa Tanács főtitkára, a norvég Thorbjorn Jagland véleményével. Ő azt fejtegette néhány hete, hogy jobb, ha az állam mindaddig nem avatkozik be, amíg nem nyilvánvalóan törvénybe ütköző hírek jelennek meg. Merthogy ez egyfajta cenzúra lenne. Vannak részei a világnak és Európának, ahol átérezhető, mire gondolhat Jagland, amikor attól tart, hogy egyik-másik kormány hamar berekeszthetné az ellenvélemények körüli vitákat, ha álhírnek minősítené a nemkívánatos állításokat.
Valamit mégis tenni kell. Az USA után Németország a második hely, ahol a Facebook külső partnerhez fordult. Németországban a Correctiv közhasznú oknyomozó iroda vállalta elsőként, hogy ellenőrzi azoknak a közléseknek legalább egy részét, amelyeket felhasználók bejelentettek. Törlésre ugyan nem vállalkozna a Facebook, sőt a poszt továbbra is megosztható maradna, de jeleznék a független szakértők kételyeit, és linkkel mutatnának egy helyreigazító szövegre.
A baj az, hogy az álhírek, a rágalmak, a becsületsértések pillanatok alatt elterjednek, és mire a tényfeltárás megtörténik, a cáfolat elkészül, a figyelmeztetés megjelenik, addigra a rémhírterjesztők, közülük is elsősorban a véleményrobotok, már behozhatatlan előnyre tettek szert. Logikus, hogy a kavaró algoritmusok ellen leleplező algoritmusokat kellene bevetni. Ilyen kutatások már folynak, de esélyeikről egyelőre megoszlanak a vélemények. Néhány hete a mesterséges intelligencia két amerikai szakértője, Dean Pomerleau és Delip Rao jelképesnek mondható ezerdolláros fogadást ajánlott, hogy még nincs szoftver, amely megbízhatóan felismeri az álhíreket. Van remény: az e célra létrehozott Fake News Challenge weboldalon hamar jelentkezett 66 csapat, hogy fél éven belül olyan programot ír, amely az esetek legfeljebb tíz százalékában téved.
A tudományos alapok már megvannak: tudósok kis csoportja, világszerte talán 30–50 ember nagyjából másfél évtizede foglalkozik hazugságok gépi felismerésével. Lényegében szövegfelismerésről és tartalomelemzésről van szó. Meglepő módon a gépek máris jobbak – igaz, leginkább csak azért, mert az emberek többsége nem rutinos hazugságfelismerő. Victoria Rubin kanadai információkutató kísérletei szerint az emberek nagyjából a pénzfeldobáséhoz hasonló 53 százalékos eséllyel indulnak, a gépek pedig már 63 százaléknál tartanak (ami szintén nem túl sok), bár ennél sokkal biztosabbak a szatíra kiszűrésében. Nem boldogul viszont a gép akkor, ha valaki a saját szavaival adja vissza mások hazugságát. Hiszen ha valaki már elhitte, amit továbbad, akkor voltaképpen már nem is hazudik.
Mik a legnagyobb tévhitek az anyagcserével kapcsolatban? Milyen tünetek jelezhetik a hormonháztartás problémáit? Hogyan védekezhetünk a káros környezeti hatások ellen, és miért hasznos a glükózmonitor? Erről is beszélgettünk a HVG egészségpodcastjának legújabb adásában.
Meglehetősen szabad kezet kapna rendkívüli helyzetekben a miniszter.
Az MTA visszavenné kutatóintézeteit.
A HVG által megkérdezett infektológus szerint nem kell rettegni.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
Több mint egy évig tartott a tárgyalás, az ítélet nem jogerős.
