Bár a fekete lyukakról az elmúlt 100 évben jó néhány dolgot megtudhattunk, napjainkig ezek a világegyetem egyik legtitkozatosabb objektumai. Éppen ezért a csillagászok folyamatosan figyelik és tanulmányozzák őket. Ennek köszönhetően például sikerült felfedezni egy olyat, ami 100 000-szer nagyobb tömegű, mint a Nap, és egy olyat is, ami egy másik körül kering. És akkor az Einstein által megjósolt gravitációs hullámok észleléséről még nem is beszéltünk.

Nemrég egy amerikai kutatócsoport újabb felfedezést tett, ami a fekete lyukak körüli egyik legizgalmasabb kérdésére adott választ – számolt be az IFLScience. A feltételezések szerint az objektumok akkréciós korongjának (ez az a perem, "gyűrű", ami a fekete lyukak körül található) rengeteg ionizált vasat kell tartalmaznia. Ennek egyik oka lehet, hogy a csillagok halálakor vas szabadul fel, a fekete lyukból érkező extrém sugárzás pedig ionizálja az anyagot.

A probléma ugyanakkor az, hogy a vasionok létezését mindezidáig nem sikerült bizonyítani. Ha egy csillag vagy egy bolygó légkörében lévő elemet kell kimutatni, a csillagászok a színspektruma alapján állapítják meg róla, hogy milyen elemről van szó. Az akkréciós korongban azonban ezzel a vizsgálattal sosem lehetett kimutatni a vasionokat.

NASA

A kutatók feltételezése szerint mindez azért lehetséges, mert az elektronok levállnak a vasionról, és kilökődnek az űrbe. Emiatt semmilyen fényt nem bocsátanak ki, ami az ionok jelenlétére utalna.

Ezt bizonyítandó a kutatók a Sandia Nemzeti Laboratóriumban a világ egyik legerősebb lézerét, a Z machine-t vetették be, hogy megpróbálják reprodukálni a jelenséget. A szakembereknek öt éven át tartott, mire sikerült egy fekete lyukhoz hasonló röntgensugarat létrehozniuk, amit szilíciumra irányítottak. Azért erre, mert ez hasonlít leginkább a vashoz, ám ha az elektronszökés (Auger-effektus) elmélete igaz, jóval könnyebben létrehozható vele.

A kísérlet azonban épp azt bizonyította be, hogy nem következik be az Auger-effektus, vagyis az elmúlt évtizedek feltételezése az vasionokról téves. Ettől persze még nem kerültünk közelebb a válaszhoz, hogy akkor mi is alkotja valójában az akkréciós korongot, de azt már biztosan tudjuk, hogy mi nem. És ez remek kiindulási pont lesz a jövőbeni kutatásokhoz.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.