Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Mintha drónnal emelkednénk a város fölé, az épületek – háromdimenziós modellként – a kiválasztott korszaknak megfelelő állapotukban bújnak ki a földből. Az utcákba berepülve a házak, paloták homlokzata előtt a lakók neve és foglalkozása lebeg a virtuális térben, hogy egyetlen kattintásra megismerkedhessünk velük és azokkal, akikkel egykor kapcsolatban álltak. Az animáció egy hat éve dédelgetett, nagyszabású vállalkozást, a Velence Időgépet népszerűsíti.
A karosszékben átélhető tér- és időutazás egyik célja a szórakoztatás – ahogy a fejlesztők fogalmaznak: a historikus facebookozás –, a fő csapásirány azonban egy példátlan méretű, egészen új kutatási módszereket és irányokat kijelölő adatbázis létrehozása. Mindehhez sziszifuszi háttérmunkára van szükség, amelynek nagyságrendjét érzékelteti, hogy az eddig digitalizált – és hamarosan nyilvánosságra hozni tervezett – több mint kétmillió dokumentum a feldolgozandó anyagnak mindössze egy százaléka.
A Velence történetének digitalizálásával és 3D-s térképre vitelével kapcsolatos ötlet akkor született meg Frédéric Kaplan, a Lausanne-i Műegyetem (EPFL) professzora fejében, amikor 2012-ben belépett a cölöpökön álló város egykori ferences kolostorának épületét elfoglaló helyi levéltár termeibe, ahol 80 kilométernyi polcrendszer roskadozik a többségében feldolgozatlan anyag alatt. Kaplan – aki a mesterséges intelligencia felhasználásának lehetőségeit kutatja a bölcsészettudományokban – az egyetem, a levéltár és alapítványok összefogásával kezdte szervezni a munkát, ám hamarosan úgy érezte, érdemes még nagyobbat álmodni. 2016-ban összetrombitált egy nemzetközi konzorciumot, azzal a céllal, hogy egyetlen, hatalmas adatbázisban tegyék elérhetővé és kutathatóvá Európa több ezer éves történelmének dokumentumait.
Nem véletlen, hogy a kezdeményezés a lagúnák városából indult. Velence jóval több, mint ezeréves történelme kivételesen színes, és gazdagon dokumentált. Az észak és dél, kelet és nyugat között mindig fontos közvetítő szerepet játszó városállam igen hamar politikailag stabil köztársasággá vált, amelynek tisztviselői precízen rögzítettek szinte mindent. Attól kezdve, hogy ki hol lakott, mivel foglalkozott, milyen kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókat bonyolított le, egészen odáig, hogy milyen hajók vetettek horgonyt a kikötőben, és miként változtak az egyes épületek, csatornák. Mindezt kiegészítik a Velencében megfordult követeknek, utazóknak, kalandoroknak sokszor a hétköznapi élet legapróbb részleteire, a titkos kapcsolatokra is kiterjedő leírásai.
Paradox módon a várostörténeti kutatók különösen sokat köszönhetnek a Velencei Köztársaság ezeréves függetlenségének véget vető Napóleonnak. A francia császár 1808-ban elrendelte az első, pontos kataszteri térkép elkészítését, amivel a történészek most összevethetik az 1740-es cenzusban felsorolt ingatlantulajdonosok és -bérlők listáját. Mindezt kiegészítve a korabeli festményekkel (például Canaletto városképeivel), élethű XVIII. századi animációs látványtúra állítható össze.
Az irdatlan adatmennyiség feldolgozására Kaplanék ipari módszereket és új fejlesztéseket is bevetnek. A nagy méretű és nagy teljesítményű – a dokumentumokat robotkarokkal lapozni is képes – szkennerek óránként több ezer oldalnyi dokumentumot digitalizálnak. Nagy erőkkel dolgoznak a kézírás-felismerő algoritmusokon, illetve olyan komputertomográfiás eljáráson, amellyel – a korabeli tinták összetevőinek azonosítása után – a becsukott könyveken is átlátnának, majd azokat oldalakra felszeletelve, külön-külön beolvashatnák.
Ezekhez a hangzatos újításokhoz nem minden szakértő fűz vérmes reményeket. Ennél sokkal egyszerűbb problémákat sem tudnak régóta megoldani például a nyomtatott szöveget digitalizáló optikai karakterfelismerésben (OCR), pedig annak hatékonysága közel jár a száz százalékhoz – mondja Biszak Sándor, az Arcanum Adatbázis Kft. cégvezetője.
A beolvasott anyagokon még sokat kell dolgozni. Történészek, levéltárosok, régészek indexálják, jegyzetekkel látják el őket, kiemelik a kulcsszavakat (ebben segítene sokat például a kézírások automatikus felismerése), hogy össze lehessen kötni a bennük szereplő személyeket és helyszíneket. Ezt követően eresztik rá az adatbázisra a mesterséges intelligenciát, amely képes lesz mélyebb kapcsolódások, mintázatok, összefüggések felismerésére. Majd az egész hatalmas információmennyiséget 3D-s térképeken keresztül teszik elérhetővé. Első lépésben, idén nyártól három adatbázisban lehet majd kutakodni: egy Wikipédia-szerű levéltári gyűjteményben, egy festmény- és fotótárban, illetve a XIX. század óta Velencével kapcsolatban megjelent tudományos könyvek és folyóiratok szövegében.
Az ily módon feldolgozott, adatbázisokba szervezett és az interneten elérhetővé tett adathalmaz több szempontból is új távlatokat nyithat a kutatásban. A hétköznapi életre vonatkozó tömeges források alapján jóval pontosabb képet lehet majd a múltról alkotni, ami sokkal hitelesebbé teheti a történelem folyamatának rekonstruálását. Olyan kérdésekre is választ kaphatnak a kutatók, mint például hogy miként áramlottak a tudományos ismeretek, eszmék a kontinensen, hogyan alakultak ki a mértékegységek, hogy működtek a pénzügyi piacok, a korai bankrendszer, vagy milyen sajátosságai voltak a járványok terjedésének.
A nagy ívű elképzelések megvalósítása – vagyis hogy a múltban a Google Earthhöz hasonló, interaktív térképeken, különféle idősíkok között ugrálva lehessen navigálni – még kezdetleges fázisban van. Bár Velence mellett több város (Amszterdam, Párizs, Drezda, Nürnberg, Jeruzsálem és Nápoly) is komolyan fejleszti az archívumait ebbe az irányba, ám a források „időgépszerű” kutatására pillanatnyilag csak Budapesten van lehetőség. Azt viszont már érdemes kipróbálni.
A cikk a HVG 2018/27. számában jelent meg.
