A folyamatban a kutatók cellulózport vontak ki a gyümölcs héjából, miután azt felaprították és liofilizálták, azaz fagyasztásos szárítással tartósították. Ezután összekeverték glicerollal. Az így kapott keverék lágy hidrogéllé válik, amelyet sebkezelésre használt kötszercsíkokká vágnak.
„Szingapúrban évente mintegy 12 millió darab duriánt fogyasztunk el, a húsát esszük meg, ám semmit nem tudunk tenni a héjával és a magjaival, és ez környezetszennyezést okoz” – magyarázta William Chen professzor, az NTI élelmiszertudományi és -technológiai programjának a vezetője. A növény héja a durián több mint felét alkotja, általában kidobják és elégetik.
[Megfejtették, hogy miért olyan büdös a durián]
Chen szerint a technológiailag felhasználható élelmiszerhulladékok, mint például a szójabab vagy gabonafélék is, a módszernek köszönhetően csökkenteni tudják az országban az élelmiszerhulladékot.
A hagyományos sebkötözőkkel szemben a hidrogél kötöző képes arra, hogy a seb területét hűsítse és nedvesen tartsa, ami segíthet felgyorsítani a gyógyulás folyamatát.
[Ez a gyümölcs olyan büdös, hogy mobilt lehet tölteni vele]
A kutatók szerint jóval költséghatékonyabb az élelmiszerhulladék és az élesztő alkalmazása antibakteriális kötözők készítésére, mint a hagyományos kötözőanyagok előállítása, amelyek mikrobaellenes tulajdonságai egy jóval drágább fémből, ezüstből vagy rézionokból származnak.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.
