Meddig megy el egy anya, hogy megmentse a lányát? És ha az nem érdemli meg?
Julianne Moore és az Eufóriából vagy A Fehér Lótuszból ismert Sydney Sweeney nem egy érzékeny drámában, hanem egy véres thrillerben járják körül a kérdést. Kritika.
A Science Advances című tudományos lapban csak nemrég hozták nyilvánosságra egy 2018-ban bekövetkezett, a szokásostól azonban eltérő villámcsapás részleteit. Ez a jelenség ugyanis nem lefelé, hanem felfelé irányult. A Vice szerint az ilyen villámcsapások általában érintik az űr peremét is, és bár nem először figyeltek meg ilyet, máig nagyon keveset tudni róluk. A mostani tanulmány ezeket az ismereteket hivatott bővíteni.
A szóban forgó villámlást 2018. május 14-én rögzítették Oklahomában, most pedig a Georgia Tech Research Institute kutatója, Levi Boggs és csapata készített róla bővebb beszámolót. A szakértők úgy vélekednek, hogy ez lehet a valaha feljegyzett legerősebb ilyen villámcsapás, amit a begyűjtött adatok is igazolnak. Míg ugyanis a legtöbb villám nagyjából öt coulombot hordoz, a 2018-as
300 coulombot juttatott az ionoszférába.
A fordított viharjelenségek általában trópusi környezetben fordulnak elő, de a mostani nem ilyen helyen keletkezett. Abban is eltér a többitől, hogy nem előzte meg rendes villámtevékenység, ami a kutatók szerint lehetővé tette, hogy a majdani csapás jelentős mennyiségű elektromos töltést halmozzon fel.
Boggs szerint mivel ezek az események az űr alsó pereméhez kapcsolódnak, és töltést visznek át ebbe a régióba, potenciálisan hatással lehetnek az űridőjárásra, továbbá a műholdak közötti kommunikációra és a Földre küldött jelekre.
Azt nem tudják a kutatók, hogy évente hány ilyen villámcsapás zajlik le. A becslések szerint a számuk valahol 1000 és 50 000 között lehet.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
