Öt éve indította útnak a Parker Solar Probe annak érdekében, hogy a NASA tudósai közelről tanulmányozhassák a Napot, ezzel együtt pedig pontosabbak legyenek a földi életet is befolyásoló űridőjárás előrejelzései. Az eszköz azóta többször megérintette már a csillagot, és elmerült a koronájában is.

Most egy újabb fontos mérföldkőről írnak a The Astrophysical Journal hasábjain: a szerkezet 2022. szeptember 5-én átrepült a Napból származó koronakidobódáson (teljes nevén koronaanyag-kidobódás, coronal mass ejection, CME), a kamerája pedig az egész eseményt felvette.

A lenyűgöző videón jól látni, ahogy a szonda áthalad a plazmakitörés elülső élén, majd kilép belőle a másik oldalon.

Nour Raouafi, a küldetés egyik tudósa szerint soha nem volt még arra lehetőség, hogy ilyen közelről figyeljünk meg egy CME-t. Az észlelés során csupán 9,2 millió km-re volt a szonda a Nap felszínétől.

A napkitörésként is emlegetett koronakidobódás oka a Nap mágneses terének instabilitása, amik a napfoltokból indulnak ki. Ezek azok a területek a csillagon, amelyek hidegebbek más területekhez képest. A koronakidobódásnak köszönhetően a töltött részecskék több millió km/h sebességgel száguldanak át a világűrön.

A szonda két napot töltött a kidobódások megfigyelésével, az alatta gyűjtött adatokat feldolgozó tudósok a kitörés evolúciójának három szakaszát észlelték. Az első kettőt – a lökéshullámot és a napplazmát, majd az áramló napszelet – már korábban is sikerült megfigyelni, de a harmadik szakasz, a lassan mozgó részecskék megjelenése zavarba ejtette őket.

Elkapta a napszelet a NASA napszondája

A NASA Parker Solar Probe szondája ötödik éve tanulmányozza a Napot. Egy 2021 végén végzett mérésnek lett meg most az eredménye. Azért is rendkívül fontos, mert a napszél forrásának megértése segíthet pontosabban előrejelezni az űridőjárást és a napviharokat, amelyek hatással lehetnek a Földre.

Orlando Romeo, a vizsgálat vezető fizikusa szerint az egyszerűsített modellek nem tudják megmagyarázni az esemény bizonyos részeit, így egyelőre csak találgatják, hogyan tudnák összekapcsolni a harmadik jelenséget az első kettővel.

A napkitörések mechanikájának megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megvédjük a Földet az intenzív geomágneses viharoktól. A modern történelem legnagyobb ilyen eseménye 1859-ben zajlott le, amikor 10 milliárd, 1 megatonnás atombomba felrobbantásával megegyező mennyiségű energia szabadult fel. Emiatt a távírórendszerek az egész világon leálltak, a sarki fényt pedig még a karibi térségben is lehetett látni, ráadásul a teliholdnál is nagyobb fényességgel.

Ha ma egy hasonló esemény történne, az óriási veszteségeket okozna a világgazdaság számára.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.