„Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat!“ – idézte saját szavait egy családi beszélgetésből Karikó Katalin, amikor 2021 decemberében interjút adott a HVG-nek. És ez nem álszerénység: a ma már világhírű professzor azoknak a tudósoknak a táborába tartozik, akiknek sok akadályt kellett leküzdeniük, akikben nem hittek, akik nehezen tudták bizonyítani kutatásaik fontosságát.

„Édesapám hentes volt, édesanyám könyvelő, és van egy 3 évvel idősebb nővérem, aki mindig nagyon jól tanult, úgyhogy ezt tőlem is elvárták” – mondta az ELTE díszdoktori címének átvételekor a biokémikus, aki ötévesen már ott állt apja mellett a disznóvágásokon, hogy lássa, mi van az állatban.

A harmincadik születésnapján bocsátották el az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjából, és az akkori, Keletre-Nyugatra osztott világban nem volt könnyű az újrakezdés. Hosszas próbálkozás után jutott az Egyesült Államokba: „végül a Temple Egyetem adott munkát. Kiváltottuk az akkor kiváltható 100 dollárt, 50-et a lányomnak, Zsuzsikának, 50-et a férjemnek, Bélának. Nekem nem járt, mert volt kint munkaszerződésem. De nem akartunk pusztán 100 dollárral nekiindulni a világnak, ezért eladtuk a Ladánkat,

a pénzt feketén átváltottuk, és belevarrtuk Zsuzsika játék macijába,

úgy vittük magunkkal. Mindent feladtunk, amink csak volt, a jegyünk is csak egy irányba szólt“ – elevenítette fel az 1985-ös helyzetet a HVG-portréban.

MTI/Balogh Zoltán

A Temple nem tartozott a leghíresebb vagy a jól fizető egyetemek közé. Legalábbis a magyar biokémikusnak jutó évi 17 ezer dollár igencsak szerénynek számított. „Állandó küzdelem volt az életünk a fennmaradásért, kevés pénzünk volt.“ Amikor tavaly egy egészen más összeg – a Breakthrough-díjjal járó 3 millió dollár rá eső fele – kapcsán a londoni The Guardian kérdezte, Karikó azt is felidézte, hogy Kisújszálláson egy nádtetős házban nőtt fel, amelyben nem volt sem vezetékes víz, sem hűtő, sem televízió.

A Temple után a Pennsylvaniai Egyetem következett. Főnökei nem hittek az mRNS technológiában, ezért „ultimátumot adtak“ a magyar biokémikusnak: vagy felhagy a kutatással, vagy elveszíti a munkáját. Ő azonban alacsonyabb beosztásban és csökkentett fizetéssel is kitartott, tovább vizsgálta az eljárást. 1998-ban hozta össze a véletlen Drew Weissmannal. A biokémikus és az immunológus az efféle sorsdöntő találkozások szokásos helyszínén, a fénymásolónál futott össze, így derült ki, hogy eltérő irányból ugyan, de hasonló célhoz juthatnának el.

Drew Weissman és Karikó Katalin

Karikó Katalin

Közösen tökéletesítették az eljárást, majd 2005-ben szabadalmat jegyeztettek be felfedezésükre, a módosított nukleozidokat tartalmazó mRNS terápiás alkalmazására. A szabadalmi jogot a Pennsylvaniai Egyetem 300 ezer dollárért eladta egy kívülálló cégnek (nem szokatlan, hogy a szabadalom nem a kutatóké, hanem az intézményé), majd hét évvel később, amikor még szó sem volt a Covid-járványról, az a cég 150 millió dollárért adta tovább a szabadalmi jogot a Modernának és a BioNTechnek – annak a két vállalatnak, amely ma az mRNS-oltások világszerte ismert gyártója.

Keserűségről azonban nincs szó. Karikó nem ilyen természet, de a BioNTech-hez egyébként is szoros és gyümölcsöző kapcsolat fűzi. Szintén még jóval a koronavírus-járvány előtt a német startupot alapító és irányító Türeci-Sahin házaspár tehetségek után kutatott, és felfigyelt a magyar tudósra. Karikó 2014-ben a BioNTech munkatársa lett, rábízták a módosított mRNS-sel folyó gyógyászati kísérletek vezetését, majd a cég alelnöke lett.

Kitartó munkája és jelentős felfedezései ellenére a kutatót csak 2020-ban, az oltás megjelenésekor érte utol a világhír. Ő maga úgy emlékezett vissza tavaly májusban egy magyarországi tudományos rendezvényen, hogy jó ideig nem Karikó Katalinként tartották számon elsősorban, hanem az olimpiai bajnok édesanyjaként. A lánya, Francia Zsuzsanna (Susan Francia) élsportoló, többszörös világbajnok, és két olimpiai aranyérmet szerzett evezésben.

A Nobel-díj aligha változtatja meg nagyon Karikó Katalin gondolkodását. Legalábbis 2021 szeptemberében, a Breakthrough-díj kapcsán azt mondta a The Guardian kérdésére: nem érdekli az elismerés vagy a pénz, neki az jelentette az év fénypontját, hogy egy amerikai idősotthon lakói

Karikó-ünnepnappá nyilvánították az oltásuk napját.

Az otthonban egy héttel később járványgóc alakult ki, hetvenen megfertőződtek, de az ott élők közül senki sem halt meg. „Számomra semmilyen díj, semmilyen pénzjutalom nem ér többet, mint ez.”

Karikó Katalin mára több tucat tudományos díj tulajdonosa, szerepelt már a Time magazin és a Newsweek címlapján, budapesti falfestményen, sőt Bill Gates blogján is. Igazi elemében azonban nem a rivaldafényben, hanem a fiatalok között érzi magát.

Arra pedig egyszerű válasza van, hogyan lehet velük megszerettetni a tudományos pályát.

„Ha azt mondod, hogy szenvedsz 40 éven át, de lehet, hogy a riporterek majd a végén körbeállnak, attól nem akar majd senki kutatni. Azt kell elmondani nekik, mekkora öröm, hogy a végén ők fognak majd valamit felfedezni, hogy hasznos a munkájuk. Én sosem szenvedtem, boldog voltam, és a siker ott volt előttem, amikor a kísérletek sikerültek."

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.