A kutatóközpont közleményében kifejtik: a hőmérséklet és a csapadék éven belüli eloszlásának változása várhatóan a fajok és más ökológiai jelenségek elterjedésére is hatással lesz. Az éghajlati jellemzők éven belüli alakulása olyan rejtett módokon is hat, amelyek eddig elkerülték a modellezők figyelmét. Az eddig ismert modellek az éven belüli hőmérséklet- és csapadékeloszlás megváltozása miatt félrevezető tudományos eredményeket adhatnak.

A fajok várható elterjedését több úgynevezett bioklimatikus változó segítségével szokás meghatározni, amilyen például az év legcsapadékosabb negyedévének hőmérséklete. Viszont az ezek alapjául szolgáló időszakok – az úgynevezett jellegzetes éghajlati időszakok, mint a legcsapadékosabb negyedév – az éghajlatváltozás miatt eltolódhatnak. Sőt, ez az eltolódás könnyen rejtve is maradhat. A jellegzetes éghajlati időszakok elcsúszása csökkenti a bioklimatikus változókat használó elterjedésmodellek megbízhatóságát, különösen ha a modellező nincs tudatában ennek a rejtett hatásnak.

„Vajon csak Magyarország kerül ilyen – modellezéstechnikai szempontból – szerencsétlen helyzetbe a jövőben? Vagy ez a probléma a Föld egészét érinti, esetleg néhány régióját kiemelten is?” – idézi a közlemény a kapcsolódó tanulmány egyik szerzője, Bede-Fazekas Ákos kutatási kérdéseit. „Tudtuk, hogy az eredmény – bármi lesz is – nemcsak minket érdekel, hanem más elterjedésmodellezőknek is fontos információval szolgálhat. Ehhez azonban az irdatlan adatmennyiséget és a belőle kihámozható eredményeket valahogyan szintetizálnunk kellett” – jegyzi meg.

A HUN-REN kutatói a Föld egészét felölelő négy klímamodellt, négy forgatókönyvet és négy jövőbeli időszakot feldolgozó elemzésüket a Global Change Biology tudományos folyóiratban publikálták. A tanulmány bemutatja azokat a területeket, amelyek a jellegzetes éghajlati időszakok eltolódásában leginkább érintettek.

A kutatók több példát is találtak a jellegzetes éghajlati időszakok két hónapot meghaladó eltolódására, és hat hónapos – az elképzelhető legnagyobb – várható eltolódására is. Mint írták, fennáll a veszélye, hogy az éghajlati jellemzők éven belüli eloszlásának ilyen komoly átrendeződését sok faj nem fogja tudni lekövetni. A hosszú évezredek alatt a nyár elején lehulló csapadékhoz alkalmazkodott növény- és állatfajokat jelentős próbatétel elé állíthatja, ha a csapadék nagy része inkább az őszi-téli hónapokban hullik majd le, amikor már nem igazán tudják hasznosítani.

Ez a fajok elvándorlásához, rosszabb esetben pusztulásához vezethet.

„A fás szárú növények például a csapadék nyárról télre történő átstrukturálódásához kevésbé tudnak alkalmazkodni, mert télen nincs levélzetük. Így még ha el is maradnak a fagyok – amelyek szintén gátolnák a fotoszintézist – nem tudják bepótolni a nyári növekményt. Szemben a füvek által uralt gyepekkel, amelyek könnyebben kizöldülnek egy enyhe csapadékos télen, és akár még el is száradhatnak egy aszályos nyáron anélkül, hogy teljesen elhalnának” – emelik ki a kutatók, megjegyezve, hogy az egyéves mezőgazdasági kultúráknak valószínűleg még nagyobb kihívás a csapadék áthelyeződése.

„A trópusokon több helyen várható mind a hőmérséklettel, mind a csapadékkal összefüggő jellegzetes éghajlati időszakok eltolódása, de a mérsékelt és a sarkvidéki égövben is számos területen várhatóak ilyenek” – összegezte a térképes elemzéseket Somodi Imelda, a publikáció másik szerzője.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.