A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (HUN-REN CSFK) Csillagászati Intézet és a német Leibniz-Astrophysikalisches Institut Potsdam (AIP) kutatói a vizsgálathoz szükséges több mint kétezer nagyfelbontású spektrumot 16 éven át gyűjtötték az AIP tenerifei STELLA robottávcsövével, ami a maga nemében páratlan adatmennyiség egyetlen csillagról – hangsúlyozzák a közleményben.
A napfoltok a Nap mágneses aktivitásának legismertebb megnyilvánulásai, amelyek számos más jelenséggel, például a napkitörésekkel, vagy a napciklussal együtt a Nap belsejében működő dinamómechanizmushoz köthetők.
„A csillagfoltok a napfoltokhoz hasonló jelenségek távoli csillagokon, azonban a csillagok felszínét általában nem tudjuk közvetlenül megfigyelni. Ezért az XX Tri nevű óriás vöröscsillag esetében egy közvetett módszert, az úgynevezett Doppler-tomográfiát alkalmaztuk” – magyarázza Kővári Zsolt, a HUN-REN CSFK tudományos tanácsadója, a kutatás magyar résztvevője.
Az adatokból idősorban 99 Doppler-képet sikerült rekonstruálniuk, amelyek a csillagfelszín foltjainak evolúcióját mutatják be a 2006 és 2022 közötti időszakban.
A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy az XX Tri felszíni változásai nem mutatják a Nap esetében megfigyelt ciklikus viselkedést, amely alapján a szerzők arra következtetnek, hogy a csillag dinamója nemperiodikus jellegű, leginkább kaotikus.
A Doppler-képek alapján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adatvizualizációs csoportja látványos videót készített.
https://youtu.be/T0VGzGRBOqY?si=JY3QVyiuo_T51gEG
Az XX Tri óriáscsillag nagy amplitúdójú fényváltozásait már korábban megfigyelték, így az is ismert volt, hogy a fényváltozásokat a tengelye körül 24 nap alatt körbeforduló csillagon megjelenő nagy kiterjedésű sötét foltok okozzák, amelyek nagyobbak a Nap teljes felszínénél. Az XX Triangulira rá is ragadt, hogy „a legfoltosabb csillag az égen” – jegyzik meg.
A publikáció elsőként demonstrálja, ahogy a hatalmas csillagfoltok a Földről megfigyelve pontszerűnek látszó XX Tri apró elmozdulását okozzák az égen. Ennek oka, hogy míg egy homogén, csillagfoltoktól mentes csillagkorong fotocentruma megegyezik a csillagkorong geometriai középpontjával, addig a hatalmas csillagfoltok a fotocentrumot a foltokkal ellentétes irányba tolják (hiszen ahonnan több fény érkezik, azt a részt jobban látni).
Az XX Tri foltjai miatt a csillagkorong fotocentruma a csillagkorong geometriai közepéhez képest a csillag sugarának akár 10 százalékával is eltolódhat, amely a 630 fényévre levő csillag égi pozíciójának 24 mikro-ívmásodperces látszólagos elmozdulását okozza. Ez egy hajszál átmérője 1000 km távolságból, azonban a Gaia asztrometriai űrobszervatórium segítségével ma már ilyen apró elmozdulások is kimérhetők.
https://hvg.hu/tudomany/20241124_nagy-magellan-felho-idegen-csillag-woh-g64-fenykep
Nagyjából hasonló mértékű égi elmozdulást okozna egy tőlünk 300 fényévre lévő Naphoz hasonló csillag esetében egy körülötte egyéves periódussal keringő Szaturnusz méretű exobolygó. Mivel e két hatás összemérhető, a cikk következtetése szerint a csillagfoltok miatti ingadozás jelentősen megnehezíti, de akár el is lehetetlenítheti egyes exobolygók asztrometriai kimutatását.
Az XX Tri megfigyelése a tenerifei robottávcsövekkel tovább folyik, így az újabb adatok feldolgozása további részletekre deríthet fényt a csillag dinamóműködésével kapcsolatban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
