Az Északi-tenger mélyén, a brit Yorkshire partjaitól mintegy 130 km-re található egy kráter, aminek keletkezésén régóta vitatkoznak a tudósok. Az egyik elképzelés szerint egy aszteroida becsapódása hozta létre, míg a másik elmélet szerint a geológiai sómozgások eredménye a képződmény. A vita végére most az edinburghi Heriot-Watt Egyetem tudósai tehetnek pontot.
A képződményt még 2002-ben fedezték fel az olajipari szakemberek. A mérések során kiderült, hogy 3,2 kilométer széles, amit 19 kilométer széles, kör alakú vetőkből álló zóna vesz körül. A korát kezdetekben 60 millió évesre becsülték, és úgy vélték, hogy valóban kráter, néhány tudós azonban kételkedett ebben. Bár egy vitán 80-20 arányban a becsapódás mellett tette le a voksát a szakma, a kétkedők továbbra sem voltak meggyőződve arról, hogy aszteroida nyomát látják.
A Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent publikációban most a kutatók arról írnak, hogy az Északi-tengerben a 700 méter mélyen található Silverpit-krátert minden valószínűség szerint egy, a yorki katedrális méretével bíró aszteroida vagy üstökös közvetlen becsapódása hozta létre, amely több mint 43 millió évvel ezelőtt keresztezte a Föld pályáját.
A 160 méter széles aszteroida a tengerbe csapódott, és 100 méter magas szökőár-hullámokat generált. Ez minden bizonnyal végzetes volt a környékbeli korai emlősök számára, ám nem volt annyira súlyos a pusztítása, mint egy másik objektum becsapódásának 66 millió évvel ezelőtt, amely a Mexikói-öbölnél találta el a bolygót.
A Silverpit-kráter mérete közel sem éri el a mexikói Chicxulub-kráter méretét, amit egy körülbelül 10-14 kilométer széles aszteroida hozott létre, ami a növény- és állatfajok 75 százalékának tömeges kihalását eredményezte. Ettől függetlenül a krátert rendkívül érdekesnek találják a szakemberek, mivel ez az egyetlen becsapódási kráter az Egyesült Királyság közelében.
Uisdean Nicholson, a tanulmány vezető szerzője szerint az új szeizmikus képalkotási módszer példátlan betekintést nyújtott a képződménybe. A The Guardiannak úgy nyilatkozott, a bizonyíték megszerzésének pillanata – vagyis, hogy kráterről van szó – rendkívül izgalmas volt, olyan, mintha megtaláltak volna egy tűt a szénakazalban.
A becsapódások által hátrahagyott kráterek azért is ritkák, mert „a lemeztektonika és az erózió szinte minden nyomát elpusztítja ezeknek az eseményeknek” – mondta Nicholson. „Körülbelül 200 megerősített becsapódási kráter létezik a szárazföldön, és csak 33-at azonosítottak az óceán alatt” – tette hozzá a szakember. A Silverpit-kráter kivételesen jó állapotban van, ami segíthet alaposabban megérteni a Föld történetét.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
