Hogy honnan származnak a Föld hatalmas óceánjai, az régóta a tudományos vizsgálatok középpontjában áll. Newton szerint az üstökösök hozhattak vizet a bolygóra, ami mellett és ellen is számos bizonyítékot találtak már a tudósok. Ami biztos: a bolygó a születése után rendkívül forró volt, így nem maradhatott meg rajta folyékony formában a víz – ami pedig elpárolgott, annak el is kellett volna illannia. A feltételezés ezért az, hogy vagy a felszín alatt rekedt meg, vagy pedig az űrből kellett, hogy érkezzen.
Egy új megközelítés most azt állítja, hogy a Föld egy drámai ütközésig száraz volt, ami azt jelentené, hogy a Földhöz hasonló bolygók inkább kivételek, mintsem általános a létezésük.
A Berni Egyetem kutatói abból indultak ki, hogy a Merkúron, a Vénuszon és a Marson nagyon kevés illékony elem található – olyanok, amelyek könnyen gázzá alakulnak –, mint például a hidrogén, a szén és a kén. Tekintettel arra, hogy ezek közül kettőt az élethez elengedhetetlennek tartanak, ez a hiány sokatmondó. Hogy volt-e élet a Marson, azt a mai napig nem tudni, de a szakemberek úgy vélik, bármi, ami volt a vörös bolygó felszínén, nem lehetett annyira elterjedt, mint a Földön. Ezt épp a hidrogén és a szén hiányával magyarázzák.
Emiatt joggal merül fel a kérdés: vajon a Föld miért más, mint a többi bolygó? A kutatók mangánt használtak arra, hogy választ kapjanak erre.
Az aszteroidákból és a földi kőzetekből származó mangán- és krómizotópok összehasonlításával arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld őse legfeljebb hárommillió évvel azután jött létre, hogy a Naprendszer kialakult. A Földnek ez az eredeti változata azonban ugyanolyan alacsony illékonyanyag-tartalmú volt, mint a többi belső bolygó – írják a Science Advances című tudományos lapban megjelent publikációban.
A kutatók szerint a Föld kémiai összetétele valamikor 4561 millió évvel ezelőtt változhatott meg, egy nagyon rövid időszak alatt. A pontos kormeghatározáshoz a mangán-53 izotópot használták fel. Ez az izotóp jelen volt a korai Naprendszerben, és króm-53 izotóppá bomlott, körülbelül 3,8 millió év felezési idővel.
A szerzők arra jutottak, hogy az illékony anyag egyetlen adagban érkezhetett a Földre, nem pedig az üstökösök folyamatos záporával, amely sokkal tovább tartott. Tekintettel arra, hogy általánosan elfogadott, hogy egy Mars méretű objektum csapódott a Földbe körülbelül abban az időben, elegendő anyagot küldve pályára ahhoz, hogy kialakuljon a Hold, a kapcsolatot nehéz figyelmen kívül hagyni – emeli ki az IFLScience.
Ha a becsapódó objektum, a Theia a Naprendszer jéghatárán túl keletkezett – vagyis ott, ahol az ősködben a víz lecsapódhatott –, akkor rengeteg illékony anyagot hozhatott magával. Ezek közül sok elpárolgott az ütközés által kibocsátott hatalmas hőben, de elegendő maradhatott vissza ahhoz, hogy a Föld vízben gazdag legyen.
A csapat arra a következtetésre jutott, hogy a bolygó ma valószínűleg körülbelül 90 százalékban a proto-Föld ütközés előtti anyagából, 10 százalékban a Theiából és 0,4 százalékban az azt követően érkezett anyagból áll.
Ha a kutatóknak igazuk van, akkor egy lakható bolygó kialakulásának az esélye rendkívül kicsi. Annak esélye ugyanis, hogy bármilyen anyag a Marson túlról eljusson a Földre, egymillió az egyhez. Márpedig ebben az esetben tényleg lehet, hogy egyedül a Földön van élet a világegyetemben.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
