Gyakran látunk elmosódott képet, amikor egy kamera hirtelen elmozdul egyik pontból egy távolabb lévő másikra. A saját szemünk is végez hasonló mozgást, akár naponta százezerszer is, még sincs elmosódás. Az ilyen gyors, ugrásszerű szemmozgásokat egyébként szakkádoknak nevezik (a francia saccader szó után, ami rángást, ugrást jelent), és ez a szemmozgás arra szolgál, hogy a szemünk a látótér különböző pontjaira tudjon fókuszálni.
Német kutatók tanulmánya rávilágított arra, hogy szakkádjaink sebessége megjósolhatja látásunkban azt a sebességkorlátot, ami után egy tárgy, már túl gyorsan mozog ahhoz, hogy lássuk, azaz láthatatlanná válik számunkra. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyorsabb szemmozgással rendelkező emberek a gyorsabban mozgó tárgyakat is képesek érzékelni, aminek potenciális következményei lehetnek a gyors szemmozgást igénylő tevékenységekre, például a sportra, a videojátékokra és akár a fotózásra is. Ebből pedig az is következik, hogy a legjobb baseballozók, akció-videójátékosok vagy természetfotósok gyorsabb szemmozgással rendelkeznek.
Az, hogy a fizikai világ mely részeit érzékeljük, alapvetően attól függ, hogy mennyire jók az érzékelőink – idézik a közleményben Martin Rolfsot, a tanulmány vezető szerzőjét. Például nem látjuk az infravörös fényt, mert a szemünk nem érzékeny rá, és ugyancsak nem érzékeljük képernyőinken a villogást, mert magasabb frekvenciákon villognak, mint amit a szemünk képes felfogni. Tanulmányukban a TU Berlin kutatói azt mutatták meg, hogy a látás határait nemcsak ezek a biofizikai korlátok határozzák meg, hanem azok a cselekvések és mozgások is, amelyek változásokat hoznak létre az érzékszervekben. Ennek érzékeltetésére a test leggyorsabb és leggyakoribb mozgásait, a szakkádikus szemmozgásokat használták.
Sikerült bizonyítaniuk, hogy amikor valaki a vizuális ingereket ugyanolyan sebességgel és mintázattal látja mozogni, mint a saját szakkád-eltolódásai, akkor az ingerek láthatatlanná válnak számára, szó szerint eltűnnek a szeme elől. Ez arra utal, hogy az agy kiszűri a saját szemmozgásainkat utánzó mozgást, és ez lehet az oka annak, hogy a szakkádjaink nem okoznak vizuális elmosódásokat úgy, mint a kamerák.
Tágabb értelemben ez arra utal, hogy a fizikai mozgás – például a szemmozgás – korlátozza érzékszervi rendszerünk világfelfogását. Más szavakkal: a mozgásban lévő dolgok látásának képességét nem csak érzékszervi képességeink, például a szemünkben lévő fotoreceptorok erőssége vagy érzékenysége határozza meg. A leggyorsabb érzékelhető mozgás tehát attól függ, hogy milyen gyorsan mozog a szemünk.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
Cikkünk nyitóképén: Martin Rolfs fotóját (CC BY-SA 3.0) használták fel a berlini műegyetem kutatói tanulmányuk illusztrálásához.
