A 2026-os labdarúgó-világbajnokság több újdonságot is hozott. Az egyik, hogy minden korábbinál több csapat vesz részt a tornán, így jóval több mérkőzést láthat a közönség. A másik a félidők közepén bevezetett, úgynevezett hidratációs szünet, amelynek a szükségességét a döntéshozók a kánikulával magyarázták.
Bár tény, hogy voltak olyan mérkőzések, amelyeket valóban forróságban kellett lejátszani, a legtöbb esetben ez az indoklás nem állta meg a helyét. Nem véletlen, hogy a szurkolók is kifütyülik a kényszerszüneteket, ami sokkal inkább a pénzről, nem pedig az új taktikai elemek megjelenéséről szól. Meg arról, hogy az amerikai közönség nincs hozzászokva 45+x perc folyamatos játékhoz.
Mindez azonban elsősorban érzelmi kérdés, ugyanakkor a hidratációs szüneteknek tudományos vetületük is van. Erről írt nemrég a Nature-ben megjelent cikkében Harry Brown, a Sydney-i Egyetem tudósa is, aki a hő egészségre és teljesítményre gyakorolt hatását vizsgálja.
Mint írja: a FIFA a játékosok jóllétével indokolja a hidratációs szünetek bevezetését, csökkentve a hőkimerülés kockázatát, ám szerinte a megoldás jelen helyzetben egy jó ötlet rossz megvalósítása.
https://hvg.hu/sport/20260624_foci-vb-2026-gianni-infantino-sajtotajekoztato
„A hűtési szünetek elrendelését a hőstressz kockázata kell, hogy vezérelje, és a hatékony hűtés köré kell betervezni, nem pedig a közvetítés menetrendje vagy a kereskedelmi nyomás köré” – írja a Brown. A szakember szerint a hűtésre szánt időt jelenleg taktikai megbeszélésekre használják a csapatok, amit a játékosok leggyakrabban a napon állva, nem pedig árnyékban hallgatnak végig.
A FIFA orvosi irányelvei ezen a téren egyértelműek: a hűtési szünetek kizárólag a hőbetegségek megelőzésére szolgálnak, és akkor kell alkalmazni őket, ha a környezeti hőstressz meghalad egy meghatározott küszöbértéket, a 32 Celsius-fokot. A világbajnokságon azonban a gyakorlati alkalmazás ettől eltér, mivel akkor is elrendelik, amikor a mérkőzést egy klimatizált stadionban rendezik.
A szakember szerint ugyan igazságosnak tűnhet minden meccset egyformán kezelni, ez az általános megközelítés alááshatja a hőbiztonsági intézkedésekbe vetett bizalmat. Ha a szüneteket mindig, minden körülmények között alkalmazzák – a kockázattól függetlenül –, akkor azok elvesztik értelmüket, és rutinszerű leállásoknak tűnnek csak.
Brown szerint a sportolóknál gyakori, de megelőzhető a hőkimerültség. A tudós és csapata által végzett kísérletek során 90 perces futballmérkőzéseket szimuláltak 40 Celsius-fokos hőségben és 41 százalékos páratartalom mellett. Eközben különböző hűtési megközelítéseket teszteltek: passzív szüneteket, aktív hűtést és hosszabb regenerálódási időszakokat. A különbség szembetűnő volt.
https://hvg.hu/tudomany/20260702_erling-haaland-eszik-video-mem-foci-vb
A jégbe áztatott törölközők és hideg folyadék bevitelének alkalmazásával töltött rövid, játék közbeni szünetek, valamint a valamivel hosszabb félidei szünet jelentősen csökkentették a maghőmérsékletet, valamint a szív- és érrendszeri terhelést. Ezzel szemben az aktív hűtés nélküli szünetek kevés mérhető előnnyel jártak. Az erről szóló tudományos publikáció a Journal of Science and Medicine in Sport folyóiratban jelent meg. Vagyis
a segítséget nem a szünet elrendelése jelenti, hanem az, ha a játékosok aktív hűtése megtörténik. Ellenkező esetben a hőterhelés továbbra is problémát fog jelenteni.
A szakember megjegyzi: ugyanezek az elvek vonatkoznak a mezőgazdasági munkásokra, az építőmunkásokra, valamint azokra is, akik forró gyárban dolgoznak.
Brown szerint vannak jó példák is arra, miként lehetne helyesen alkalmazni a hidratációs szüneteket. Az Australian Open például egy ötszintű hőstresszskálát használ, amelyet a tudós és csapata segítségével fejlesztettek ki. A skálán a hőstressz fiziológiai kockázatát a környezeti mérésekkel kombinálják, és a válasz ennek megfelelően módosul. Ez bármit jelenthet a pályán alkalmazott hűtési intézkedésektől a játék felfüggesztéséig.
https://hvg.hu/tudomany/20260616_foci-vb-2026-zold-foki-koztarsasag-kapus-vozinha-vedes-spanyolorszag-instagram
Hasonló megközelítést alkalmaz 2025 óta a World Rugby, amely tudományos bizonyítékokon alapuló hőirányelveket vezetett be. A játékmegszakításokat a körülményekhez és az egyes játékosokra vonatkozó kockázatokhoz igazítják.
Brown megjegyzi: ehhez képest például a 2026-os Tour de France részvevőinek hőségben kell tekerniük, és csak a hőmérséklet alapján döntenek a hűtésükről. A szakember szerint a fiziológiai megközelítés azért nem terjedt el, mert szakértelmet igényel, egy hőmérő értékét viszont bárki le tudja olvasni. Márpedig amíg egy ismert élsportoló nem kap hőgutát, kevés ösztönző van arra, hogy jó rendszert vezessenek be.
A tudós szerint a megoldás az lenne, ha fiziológiai alapú megközelítést alkalmaznának a szünetek elrendelésére a világbajnokságon, a játékosok aktív hűtést kapnának, a taktikai megbeszélést és a reklámidőt pedig leszorítanák. Ha ez így lenne, a hidratációs szünet sem jelentene problémát, így azonban épp az állítólagos célját nem éri el.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
