Érdekes elmélettel állt elő a Louisa Mason, a Manchesteri Egyetem PhD-hallgatója: lehet, hogy a csillagászok rossz frekvencián keresik a földönkívüliek jeleit, ezzel lényegében elmulasztva azokat. A szakember szerint a problémát az jelenti, hogy a csillagászok egy túl szűk rádiófrekvencia-sávra fókuszálnak vizsgálataik során.
Kutatásában Mason a még kiaknázatlan, magasabb sávokat vizsgálja, és javasol egy új módszert is, mellyel jelentősen növelhető a meglévő adatokban elemzett csillagok száma.
Mint az Interesting Engineering írja, az idegen élet utáni vizsgálatok már hosszú ideje csak a rádiós spektrum egy szűk keresztmetszetére korlátozódnak. A tudomány azt feltételezi, hogy a földönkívüliek is úgy viselkednek, mint mi – ennek következtében az idegen intelligencia utáni kutatások a „vízlyuknak” nevezett spektrumra fókuszálnak.
Ez az 1,42 és az 1,66 GHz közötti frekvenciasáv, amelyet a hidrogén és a hidroxil természetes sugárzása fog össze. A tudósok elmélete szerint, mivel ez a két molekula egyesülve vizet képez, egy földönkívüli civilizáció felismerhetné ezek egyetemes jelentőségét, és ezt a sávot választaná a csillagközi kommunikáció kialakítására.
Megeshet azonban, hogy a galaxisban esetlegesen élő egyéb életformák már nem használják ezt a sávot, mi pedig még mindig ragaszkodunk ehhez.
Mason a Royal Astronomical Society Birminghamben tartott csillagászati konferenciáján mutatta be azt a felmérését, amelyet az Atacama-sivatagban lévő Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózattal (ALMA) készített.
https://hvg.hu/tudomany/20250527_elektromagneses-impulzusok-nagy-medve-csillag-hd-89389-megfigyeles-urkutatatas
Ugyanakkor nem foglalt – kifejezetten drága – időpontot a távcső használatára, helyette a digitális archívumait fésülte át. Megvizsgálta a különböző csillagászati küldetések keretében gyűjtött nyers adatokat, olyan éles-keskeny rádiójel-csúcsokat vizsgálva, amelyek a természetben nem tudnak kialakulni.
Főleg a magasabb rádiófrekvenciákat vette górcső alá, és bár a kutatása nem tárta fel idegen technológia nyomait, az igazi áttörés azonban az volt, ahogyan vizsgálódott.
Az Interesting Engineering megjegyzi: a távcsövek nem csupán az elsődleges „célpontjukat” látják, hanem a környező csillagokat is. Ezt a jelenséget nevezik „csillag-mellékfogásnak”. A csillagászok meglévő módszerei rendszerint figyelmen kívül hagynak halvány, vagy erősen rejtett csillagokat – Mason más utat járt be vizsgálatai során.
A Besançon-galaktikus modellhez fordult, amely a Tejútrendszer csillagjainak komplex szimulációja. Ez segített figyelembe venni valamennyi olyan rejtett csillagot, amely belefért a távcső látómezejébe.
Amikor a modellt 1327 korábbi távcsöves vizsgálatra alkalmazta, kiderült, hogy a csillagászok valójában nem 288 000 csillagot vizsgáltak, hanem 6,1 milliót. A szakember hangsúlyozza: a jövőben az idegenek utáni kutatásokat szélesebb rádióspektrumon kell elvégezni, maximálisan kiaknázva a csillagászati adatokban rejlő potenciált.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
