A nagy múltú, tekintélyes amerikai hetilap, a The New Yorker rendszeresen közöl egyetlen ötletre vagy egy abszurd helyzetre épülő karikatúrákat, amelyeket ismert művészek készítenek. A Harvard Egyetemhez tartozó Nieman Lab, egy szakmai, újságírói-technológiai elemző oldal nemrégiben figyelt fel arra, hogy a ChatGPT olyan grafikákat készít, amelyek stílusukban és tartalmukban gyanúsan hasonlítanak a korábban a The New Yorkerben megjelent rajzokhoz. S ha ez még nem volna elég, a vizsgálat azt is megállapította, hogy a chatbot több valódi karikaturista hamisított aláírását is hozzáadta a képekhez, aminek a következtében sokan feltételezték, hogy hús-vér emberek képeit látják.
A TechSpot egy nagy visszhangot kiváltó esetet is említ. A countryzenei legenda, Dolly Parton augusztusi halála után megjelent egy később virálissá vált rajz (több tízezer lájkot, megosztást és hozzászólást begyűjtve), amely azt mutatja, hogy Parton belép a mennyországba Tim Curry brit színésszel karöltve, aki szintén abban a hónapban hunyt el. A rajzon a „BLOPER” aláírás szerepel. Ezzel a névvel szignózza a rajzait a The New Yorker egyik legismertebb karikaturistája, Brendan Loper. A művész viszont azt nyilatkozta a Nieman Labnek, hogy nem ő rajzolta a képet.
A Nieman Lab szerint nem ez volt az első alkalom, hogy a ChatGPT lemásolta Loper aláírását, sőt a nyár folyamán maga Loper is számos további példát talált erre egy ChatGPT-re fókuszáló Reddit fórumon. A Nieman Lab egyéként több mint 15 New Yorker-karikaturista esetében talált hasonlókat, köztük Emily Flake, Harry Bliss, Joe Dator nevével.
De mi állhat a háttérben? Miért „gondolta” úgy a ChatGPT, hogy odateszi azt a fránya aláírást? A magyarázat amúgy egyszerű. A képgeneráló modellek hatalmas mennyiségű internetes képen tanulnak. Ha egy karikaturista munkái között rendszeresen ott van ugyanaz a rajzstílus és egyben ugyanaz az aláírás, a modell úgy vélheti, hogy ezek vizuálisan összetartoznak.
Mindez pedig elég nagy gond. Manapság ugyanis a rajzok aláírásai többet jelentenek, mint pusztán szerzői jogokat. Egy olyan korban, amikor a rajzokat/karikatúrákat rendszeresen kiragadják az eredeti kontextusukból, és megfelelő engedély nélkül terjesztik blogokon és közösségi médiában, akkor vízjelként is működhetnek, amelyek az illusztrációt az eredeti alkotójához kötik – véli Andrew Deck, a Nieman Lab munkatársa.
Nieman Lab
A The New Yorker szóvivője a Nieman Labnek elmondta, hogy sosem adtak engedélyt egyetlen LLM fejlesztőnek sem arra, hogy az újság rajzaival képezzék a modelljeiket.
Azt viszont az OpenAI nem volt hajlandó elmagyarázni, hogy akkor, hogy ismerhetik a modelljei az aláírásokat, bár a válasz erre nyilvánvaló. A vállalat amúgy az ilyen eseteket a modell „nem kívánt viselkedéseként, hibájaként” kezeli.
Saját tesztjeiben a Nieman Lab megerősítette, hogy a ChatGPT kérésre készségesen készített New Yorker stílusú rajzokat/karikaturákat, olyanokat, amelyek a 101 éves magazin saját stílusának védjegyeit viselték magukon: fekete-fehér, egyetlen panelből álló illusztráció ritkás háttérrel, tiszta vonalakkal és egy gúnyos felirattal, vagy legalábbis egy ahhoz hasonlóval.
Miután a kiadvány értesítette az OpenAI-t, a ChatGPT elkezdett egy figyelmeztetést megjeleníteni az ilyen kérések esetén: „Ez a felszólítás sértheti a harmadik féltől származó tartalmakkal való hasonlóságra vonatkozó szabályainkat.” Ennek ellenére állítólag továbbra is valódi New Yorker karikaturisták nevével ír alá néhány saját készítésű rajzot.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
(Cikkünk nyitóképén: AI-hamisítás a The New Yorker karikatúráival. ChatGPT / HVG)
