Szépség és szenvedés: mindig párban járnak?
Teste bármilyen radikális megváltoztatására, akár a megcsonkítására is képes A csúf mostohatestvér című film főhőse, csak hogy megfeleljen az elvárt szépségideálnak, és beleszeressen a herceg.
A plasztikai sebészet mindig is egyfajta fantáziát árult. Legyen szó fiatalabb arcról, laposabb hasról vagy csak másfajta orról, a lényeg általában az, hogy a testet közelebb hozzák egy fantáziához. Hagyományosan ezt az idealizált képet filmsztárok, magazinborítók, majd az Instagram-szűrők formálták.
Mostanában viszont valami egészen más tendencia rajzolódik ki. A mesterséges intelligencia alapú képgenerátorok korában sokan már nem egy fotómodellt másolnának. A saját képüket töltik fel az applikációba, a chatbot pedig „feljavítja” a látványt. Mivel az eredmény alapjaiban mégiscsak hasonlít, az illúzió tökéletes: a felhasználó elhiszi, hogy ez ő maga, csak épp egy sokkal jobb kiadásban.
A plasztikai sebészek, legalábbis a lelkiismeretesebbek, egyáltalán nem elégedettek ezzel. „Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy úgy akarok kinézni, mint Ariel a Kis hableányból” – jegyezte meg Rachel Westbay New York-i kozmetikai bőrgyógyász. Elmesélte, hogy az egyik páciense például egy ChatGPT által generált fotót nyomott a kezébe, amely egy rajzfilmfigurára hasonlított: hatalmas, Bratz-baba szerű (egy amerikai divatbaba-kollekció) szemekkel, túlméretezett ajkakkal és természetellenesen éles állkapoccsal.
A mesterséges intelligencia által generált arcok egyik legfőbb jellegzetessége a tökéletes szimmetria, ami a természetben szinte egyáltalán nem létezik. Ezeket a rendszereket online képek tengerén képezik ki, beleértve a divatfotókat, az influenszer-kultúrát, a hírességek arcát, a szerkesztett hirdetéseket és a meglévő szépségápolási elfogultságokat. Lehet, hogy nem értik az etnikai hovatartozást, az arc harmóniáját, az életkort vagy az egyéni identitást. Olyan megjelenésre optimalizálnak, amely kattintásokat generál.
A chatbotok pedig engedelmesen kiszolgálják a felhasználók bizonytalanságait. Ha valaki azt kéri az algoritmustól, hogy „szabja át” az arcát, azt azonnal megteszi, sőt a hízelkedő chatbot még bátorítja is a torzításra, azt sugallva, hogy a gép által kreált szürreális verzió az „igazi”. A hatás jóval erősebb, mert nem valaki másról van szó, hanem saját magunkról.
Mindez arra késztethet valakit, hogy azt higgye, az AI által felrajzolt arcvonások elérhetőek – írja a Futurism. Az AI-generálta képek szinte „beégnek” az elméjébe, és azután szentül hiszi, hogy a képernyőn látható tökéletesség a műtőasztalon is reprodukálható. Azonban amíg a mesterséges intelligencia minden egyes pixelt és fényhatást változtatni tud, a sebészeknek meg kell küzdeniük a csontozattal, az emberi bőr rugalmasságával, a hegesedéssel és a gravitációval. A The Guardian az egyik londoni plasztikai sebészt idézi ezzel kapcsolatban: az AI mikroszkopikus pontossággal manipulálhat minden képpontot, a sebészet viszont nem ezen a szinten működik.
De nemcsak emiatt kerülnek nehéz helyzetbe a plasztikai sebészek; tekintélyüket most a mesterséges intelligencia kérdőjelezik meg. Egy tavalyi, mesterséges intelligencia által támogatott képjavító szűrőkkel foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a mesterséges intelligencia általi képjavítás jelentősen növelheti a plasztikai műtétek eredményeivel kapcsolatos elvárásokat, és a betegek utólagos elégedettségének csökkenéséhez vezethet. Ez pedig egyenes út a depresszióhoz és a végtelen korrekciós műtétek spiráljához.
Persze lenne más, az orvosi tekintélyt megerősíti mód is az AI alkalmazására a plasztikai sebészetben. „A betegeknek mindig is irreális elvárásaik voltak, és összetűzésbe kerültek a sebészekkel. Elméletileg egy speciális mesterséges intelligencia eszköz segíthet a beavatkozások realisztikus szimulációjában” – állítja Justin Sacks, a Washingtoni Egyetem rekonstruktív plasztikai sebésze.
A történetnek azonban van egy másik, kevésbé várt része is. Az AI-arcok feltűnően hasonlítanak egymásra. A Guardian által idézett sebészek szerint a generatív modellek rendszeresen ugyanazokat az esztétikai mintákat alkalmazzák: nőknél szív alakú arc, hangsúlyos arccsont, V-vonalú állkapocs; férfiaknál szélesebb áll, mélyebben ülő szemöldök, markánsabb vonások. Az algoritmusok gyakorlatilag egy globális szépségátlagot számolnak ki, majd ezt vetítik rá az egyéni arcokra. Miközben a mesterséges intelligencia „saját arcot” ígér, valójában uniformizál. És minél tökéletesebbek, egyformábbak lesznek a generált arcok, annál értékesebbé válhatnak azok a vonások, amelyeket egy algoritmus soha nem tud igazán reprodukálni: az apró aszimmetriák, a karakteres hibák.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
