A kormányoldal és személyesen Orbán Viktor egyik leggyakrabban hangoztatott tézise, hogy nem kell hitel senkitől, főleg nem politikai elvárások fejében, amit molinó-kompatibilis módon készségesen meg is fogalmazott azoknak, akik szeretnének a kormány védelmében transzparensekkel vonulni: nem leszünk gyarmat! Ezen felül ellenzék sem szeretne lenni, akkor sem, ha az átrajzolt körzetek és az arányostól még jobban eltávolított választási rendszer ellenére mégiscsak veszít.

Erre szolgál a legalább egy évtizedre előre feltöltött médiahatóság, Alkotmánybíróság, és az összes többi elvileg független intézmény, amelyeket az újkori magyar közjogi hagyomány szellemében mindenki szeret lojális tökfejekkel feltölteni, hogy aztán politikailag felülbírálhassák a mindenkori kormányt, tisztelet a kivételeknek. Ezt a hivatásos magyar ellenzék nem veszi észre.

Másrészről Orbán Viktor tárgyalni megy Vlagyimir Putyinnal (ha utóbbi szóba áll vele), többek között a Magyarországon építendő új atomerőműről. Ami, ne legyünk kétségeink, orosz termék lesz, a látszólag ártalmatlan műszaki feltételeket ugyanis csak az oroszok tudják teljesíteni, függetlenül attól, hogy a fontos paraméterekben és kezelhetőségben minden versenytársuk (amerikai, európai, japán, kanadai, koreai) jobb náluk.

Az orosz atomerőmű pedig, ellentétben az IMF-hitellel, tényleg a gyarmatosítás eszköze, mégpedig pokoli hosszú időre.

Egyfelől a tízmilliárd eurós nagyságrendű költséget csak hitelből lehet előteremteni, és több mint valószínű, hogy a hitel is az oroszoktól fog érkezni, csomagban a technológiával: megépítik az erőművet előre, mi pedig fizetünk. Másfelől a csomagban a technológiai kiszolgáltatottság is benne lesz: ne legyenek kétségeink, az első kapavágástól nélkülözhetetlen lesz az orosz fél technológiai segítsége, és mindent meg is fognak tenni azért, hogy ez így is maradjon az erőművek leszereléséig. Ez a gyarmatosítás valamiért mégsem zavarja a kormányt és köreit.