A sztárpublicista filozófusnak a Népszabadság november 16-i számában megjelent írása bírálja a „Multikultúra gyilkosai" c. írásomat, jóllehet abban semmi olyat nem írtam, amit ne lehetne bármikor tények sokaságával aládúcolni. Bajos lenne cáfolni, hogy a Fekete-Afrika és a Maghreb-országok területéről jövő migránsok olyan szociokulturális miliőből érkeztek, ahol a demokrácia, a másság tolerálása nem bír szinte semmilyen hagyománnyal. Nem titok, hogy ideológiai farkasvakságnak tartom ama felfogást, mely szerint a bevándorlók problémáinak oka kizárólag a rasszizmus, a többségi előítélet. Kétségtelen, sajnos létezik fajgyűlölet nem is kevés, de ez a fenti minoritások kirekesztettségének csak egyik, nem pedig egyetlen oka.

Az Európán kívülről jöttek beilleszkedési zavarainak legalább olyan fontos tényezője, hogy kultúrájuk más, eltérően gondolkodnak a nők szerepétől kezdve közösség és egyén viszonyán át civilizációs normákig sok mindenről. Ha valaki bevándorol valahová, nyilván azért teszi, mert úgy véli: új hazája szülőföldjénél nagyobb biztonságot, jobb megélhetést, szélesebb perspektívát nyújt. De akkor tőle is megkövetelhető, hogy respektálja az őt befogadó demokratikus politikai közösség játékszabályait. És lehet, hogy emiatt bizony némely kulturális tradícióról le kell mondania.

TGM azt írja, a Nyugatnak tisztelni kell a bevándorolt kisebbségek hagyományait, sajátosságait. Meggyónom, én bizony nem vagyok képes önmagáért tisztelni bármely kisebbség (vagy többség) hagyományát. Hanem csak akkor respektálom, ha méltó a tiszteletre és összeegyeztethető a demokratikus normákkal Nem tudom tisztelni a hagyományt, csak azért, mert hagyomány. Amennyiben valaki nyolcvanévesen is hülye, attól még nem röhögöm ki kevésbé, mint egy ifjúkorú kretént. És nem tudom elfogadni a nők csiklójának kivágását, a gyengébb nem párialétét, csak azért, mert bizonyos kultúrák tradíciói alapján ez helyénvaló.

Nem vagyok “kulturális determinista”, aki “a közösségi kultúrából vezeti le az egyének viselkedését”, mint azt TGM sugallja. De úgy vélem, lehet némi köze a Koránhoz, az iszlám kultúrkörhöz, hogy muszlim vallású (vagy ilyen környezetben nevelkedett) fiatalok sokkal nagyobb eséllyel lesznek terroristák, élő bombák, politikai gengszterek, hogy nehezebben tudnak egy pluralista társadalmi modellbe integrálódni, mint a laikus-demokratikus atmoszférában szocializálódott kamaszok. (Ahogy a Biblia tanításainak is volt nem elhanyagolható szerepe a keresztesek vérengzéseiben) A rasszisták azt mondják, mindenről a bevándorlók tehetnek, a politikai korrektség főpapjai meg úgy vélik, az egész az intoleráns többség bűne. Azt gondolom, mindkét, egymással feleselő narratíva hibás. A pozitív általánosítás éppúgy helytelen, mint a negatív sztereotipizálás.

TGM-nek el kellene gondolkodna azon, ugyan mire jó, ha szelektálás nélkül bűntudatot gerjesztünk a többségben, hogy az is érezze rosszul magát, aki sikeres és keményen dolgozik, nem pedig lopott cuccot árul vagy kocsikat gyújtogat. És képébe vágjuk, megérdemli, hogy jól összeverjék. Nem Le Pen táborába taszítja az átlagpolgárt az ilyen esztelen vagdalkozás? Nehezen passzol össze, hogy kritikátlanul, személyválogatás nélkül lerasszistázzuk a majoritást, aztán elvárjuk, hogy ugyanez a többség, befizetett adójából még jobban segélyezze a nyomorgó kisebbséget.

TGM visszataszítónak nevezi a szükségállapotot bevezető párizsi kormányt. Mit kellett volna csinálnia a francia kabinetnek, hogy szerzőnk dicséretét elnyerje? Azt mondani, “rendben, tomboljátok csak ki magatokat, gyerekek, megérdemeljük?!” Minél később áll helyre a rend, annál nagyobb az esély, hogy a következő francia elnököt Le Pennek hívják majd. Ha egy arabot származása miatt bántanak, én leszek az első, aki megvédi. De ha óvilágiként elismerem, hogy a középkor hajnalán az arab világ tudományban, építészetben, higiéniában, de még a másság tiszteletében is felülmúlt bennünket, akkor TGM is beláthatná: most ez egynémely dologban mintha fordítva lenne.

TGM hozzászólása maga az írástudót elrémisztő irracionalitás. Dől belőle az önhitt mindentudás, az értelmiségi gőg, az elefántcsonttoronyban trónoló filosz megvetése a Coca-Cola-mámorban fetrengő tömegek iránt. TGM világképe háromosztatú: vannak lebutított, zabáló fogyasztók, léteznek kifosztott nincstelenek, és persze ő, aki mindig bemondja a frankót. Kísértetiesen hasonlít ez a Stephen King Tortúrájának ápolónője, a katatón pszichopata Annie Wilkes belvilágára. Nála is voltak csufipofák, szegény kis jószágok és mindenekfölött, Annie, az igazság feketeöves bajnoka.

A világ azonban szerencsére soktényezős képlet, bonyolultabb a Fény és Sötétség párharcánál, és az a legszebb benne, hogy mindig szétszakítja a skatulyákat, amikbe dogmatikus köldöknézők bele akarják gyömöszölni.