A lincselés, a nyilvános, spontán erőszak története szinte egyidős az emberiség történetével, az alábbiakban néhány epizódját elevenítjük fel.

Amerika felfedezése után egy évvel egy ír kisváros, Galway lakói szörnyű kivégzést néztek végig: egy apa akasztotta fel a fiát. Az 1493-ban történt esetet az tette rendkívülivé, hogy az apa a helybeli polgármester és bíró volt, és előző napon pert folytatott le a fia ellen. Gyilkosság miatt ítélte el, amit az a fennmaradt iratok tanúsága szerint, valahol Spanyolországban valóban elkövetett. Ezután a bűnös fiún maga hajtotta végre az ítéletet. A városka lakói azonban nem értettek egyet a brutális apával, szentként tisztelték, egészen a 19. századig megőrizték a kivégzett fiú emlékét. Így maradt fenn az önbíráskodó apa neve: úgy hívták, hogy James Fitzstephen Lynch.

Aztán közel kétszáz év múlva a brit korona úgy döntött, törvényesen leszámol a gyarmatokon a kalózokkal, tengeri útonállókkal, ezért rögtönítélő bíráskodást vezet be. A statáriumot egy bizonyos Lynch bíró honosította meg. De a névazonosságon alapuló egybeesésnek még nincs vége. Amerikában, a még brit gyarmat Dél-Karolinában, a 17. században két kisváros polgármestere olyan súlyos konfliktusba keveredett, amelyben a helyi polgárok fegyveresen is részt vettek. A csatát vesztő polgármestert az ellenségei elfogták, és minden tárgyalás nélkül, azon nyomban felakasztották a két város határán lévő dombon, egy fára. A domb neve: Lynch Creek.

S még ez sem minden. A már független Egyesült Államokban, Virginiában elszaporodtak a lótolvajlások, a törvény tehetetlen volt. Ezért négy-öt szomszéd bíróságot alakított, egy tekintélyes helyi polgárnál üléseztek. A bűnösöket 39 bot- és korbácsütésre ítélték, s utána a lábánál fogva felhúztak a ház előtt álló gesztenyefára. A ház tulajdonosa nem volt más, mint a függetlenségi háború ezredese: Charles Lynch.

Az ezredest és társait később bíróság elé állították, és de enyhe ítéletet kaptak. A virginiai törvényszék szerint a lincselők „jogtalan, ámde igazolható” ítéleteket hozták, igazságot szolgáltattak ott, ahol a polgári ítélkezés kialakulatlan és körvonalazatlan volt. Ettől kezdve a „lincstörvény”, informálisan bár, de bekerült Virginia állam jogi terminusai közé, és más déli államokban is alkalmazni kezdték.

A lincselést halálos kimenetelű, csoportos önbíráskodási eljárásként 1880-tól kezdik emlegetni a szótárak, de már ezt megelőzően széles körben alkalmazták a legkülönbözőbb normaszegések esetében, amelyek egy helyi közösség legtekintélyesebb tagjai szerint veszélyeztették nemcsak az életet és magántulajdont, de a közösség elfogadott értékeit is. A hivatalos hatóságok többé-kevésbé nyíltan támogatták az ítéletosztó tekintélyes polgárok, az úgynevezett „regulátorok” működését, akik a megfelelő törvények, illetve a törvényes testületeik hiánya miatt a kezükbe vették az igazságszolgáltatást. H.D. Graham és T.R. Gurr alapvető „lincstörténeti” művében (Violence in America, 1979) említi, hogy fiatal korában maga Roosevelt elnök is regulátor volt.

A lincsmozgalom a déli államokban előbb a rabszolgatartók fegyelmező eszköze volt, majd a polgárháború után hozzá járult a szegregáció fenntartásához, a feketék „megfegyelmezéséhez”. A kollektív önbíráskodás veszélyes fejlődését Abraham Lincoln is felismerte, és már 1837-ben így írt a lincselésről: „Talán a Missisipi államban és a Saint-Louisban történtek mutatják a legszemléletesebben az emberiesség kiveszésének folyamatát. Missisipiben először a hamiskártyásokat akasztották föl , azokat az embereket, akik minden bizonnyal nem a legbecsületesebb és a leghasznosabb tevékenységet űzték, de mégis olyat, amit eddig valójában még maguk a törvények is lehetővé tettek, és csupán egy évvel azelőtt ítéltek büntetendőnek. Ezt követően a rabszolgafelkeléssel meggyanúsított négereket fogták el és akasztották fel az állam területén mindenütt; majd azokat a fehér embereket, akiket azzal gyanúsítottak, hogy szövetségre léptek a négerekkel; és végezetül pedig a szomszédos államokból érkező, üzleti úton lévő idegenek váltak hasonló ügyeik áldozataivá.”

A déli államokban különösen a polgárháború befejeződése után szaporodtak meg a lincselések, melyeknek áldozatai most már többségben feketék voltak. Az állandósuló gazdasági recessziótól sújtott déliek frusztráltságuk miatt érzett dühüket és rasszista indulataikat vezették le az önbíráskodással. A gyűlöletben és félelemben élő fehér férfiak sajátos mitológiát alakítottak ki a feketék világáról, erre épült a Ku-Klux-Klan intézményének ideológiája. A 19. század végén és a 20.század elején a lincseléseknél a leggyakoribb vád - a gyilkosság után - a nemi erőszak elkövetése volt. Ez egyértelműen jelzi, hogy az önbíráskodás talaján kifejlődő, agresszióba torkolló kollektív pszichózist milyen mélyen átitatták a szexuális jellegű fantáziák.

Az Egyesült Államokban a 19 század végén tetőzött a lincselések száma: egy-egy évben 180 emberen hajtották végre a „népítéletet”. Ez a szám 1917-ben 38-ra csökkent,, majd 1920 után újra évente 60 fölé emelkedett. 1900 és 1944 között mintegy 5000 feketét gyilkoltak meg így a déli államokban.

Mindenképpen szót kell ejteni arról, hogy a nyilvános erőszak elkövetőit nézők, támogatók veszik körül. Az első csoportba a nézők taroznak, akiket a lincselés látványa is kielégít. A második csoport nem éri be a nézőközönség puszta szerepével; hangos bekiabálásokkal, gesztusokkal bíztatja a gyilkosokat. A végrehajtók, a gyilkosok jobbára fiatal férfiak, akik között sok a pszichopata. Önjelölt bosszúállók, akik feljogosítottnak érzik magukat a cselekvésre. A rokonszenvezők, szurkolók jelenléte csak erősíti a gyilkosságba torkolló belső „elhivatottságukat”.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Itthon

Lincselők verték halálra az MDF jelöltjét

A kocsiban utazó lányai életéért könyörgött halála előtt az a meglincselt 44 éves tanár, aki Olaszliszkán vasárnap autójával elsodort egy gyermeket. A baleset után a gyanú szerint a könnyebb sérüléseket szenvedett kislány rokonai verték agyon a férfit, akinek lányai egy közeli házba menekültek.

Már dolgoznak a hvg.hu-t segítő gyerekszerkesztők

Már dolgoznak a hvg.hu-t segítő gyerekszerkesztők

Erről is a klíma tehet: egyre drágább lesz a kávé

Erről is a klíma tehet: egyre drágább lesz a kávé

Ismeri a Varta ceruzaelemeit? Most belépnek az elektromos autók piacára is

Ismeri a Varta ceruzaelemeit? Most belépnek az elektromos autók piacára is

Puzsér: Karácsony Gergelyben élnek túl a posztkommunisták

Puzsér: Karácsony Gergelyben élnek túl a posztkommunisták

Három megyében is sok hó jöhet

Három megyében is sok hó jöhet

Kijött egy új videó a NASA-tól, és nem találunk rá szavakat

Kijött egy új videó a NASA-tól, és nem találunk rá szavakat