Berki Zoltán

Berki Zoltán: Több orvosi egyetemen alakult sztrájkbizottság, nemcsak nálunk. A Semmelweiss Egyetemen kezdődött, majd egy hét múlva Pécs követett bennünket. Létre akarjuk hozni  az ágazati szintű sztrájkbizottságot, hiszen a jelenlegi finanszírozási viszonyok között valamennyi orvosegyetem ellehetetlenül, és a probléma csak kormányzati segítséggel orvosolható. Mivel az egyetemek vezetősége nem tudott eredményeket elérni a kormánnyal folytatott tárgyalásokon, most a szakszervezeteken a sor. Nem várhatjuk meg, hogy egyetemeink olyan mértékű adósságállományt halmoznak fel, hogy erre való hivatkozással gazdasági kényszerintézkedésekre, csődgondnok kijelölésére kerüljön sor. Ez egyszerre sodorná veszélybe a magas szintű betegellátást, az orvosképzést, és az itt dolgozók egzisztenciáját.

hvg.hu.: Milyen indokkal kapnak az idén 4,8 milliárddal kevesebbet az Országos Egészségügyi Pénztártól? 

B.Z. Először is arra hivatkoztak, hogy huszonhat klinikánk túl sok felesleges ággal rendelkezik. Az év elején mintegy ötszáz ágyat vettek el, ezzel 26 százalékos ágyszám leépítést hajtottak végre, ami jóval magasabb a többi súlyponti kórházat érintő megszorításnál. A 2007 évi költségvetésünk mindenestre számolt ezzel a változással, és az egyetem gazdasági menedzsmentje még kezelhetőnek tartotta helyzetet. Az év első hónapjaiban mintegy 150 dolgozótól váltunk meg, többnyire nyugdíjas korúaktól, de voltak közöttük aktívak is. Ugyanakkor jelenlegi nehézségeinkhez nagyban hozzájárul a teljesítmény-volumen korlát (TVK), mely szabályozza, hogy hány beteget láthatunk el. Emiatt klinikáinkon viszonylag hamar, hosszú várólisták alakultak ki, tekintettel a növekvő betegforgalomra. Harmadik fő oka a deficitünknek az úgynevezett „progresszív betegellátási” díj megszüntetése. Ezt a pótlékot azért kaptunk, mert az ország minden részéről hozzánk hozzák a komplikált eseteket, és a súlyos betegek gyógyítása költségesebb a többinél. Ám a költségvetés az egyetemi klinikákat ugyanolyan szinten finanszírozza, mint a több közkórházat. A SOTE a jelenlegi viszonyok között csak veszteséges lehet, tekintettel arra, hogy az idén a 2006 év költségvetésünknek csak a 79 százalékából gazdálkodhatunk.

B.Z.: Nem egyszerű feladat értelmezni az egyetem gazdálkodásának adatait, ez egyébként sem az én dolgom. Csak idézni tudom Tulassay rektor úr közleményét, melyet az MTI-nek adott, miután a levélről tárgyalást folytatott Horváth Ágnessel. Szerinte a levélben vannak a pontatlanságok és a csúsztatások. Mint a rektor úr megjegyezte: „azok az ágyszámok, amelyeket Horváth Ágnes említ, nem az egyetemre vonatkozó ágyszámok, továbbá a finanszírozási összegek sem felelnek meg a valóságnak. A 786 millió forintos támogatásból 750 milliót az OPNI-tól átkerülő pszichiátriai ágyak átvételi feltételeinek kialakítására kell az egyetemnek költenie.  Mint a rektor úr kifejtette, nem ágyat, hanem feladatot, beteget finanszíroznak, a kettő köszönő viszonyban sincs egymással. "Ha kitolunk egy kórházból száz ágyat, de a betegszám ugyanannyi, akkor az egy ágyra jutó fiinanszírozás megnő, de a betegekre jutó csökken - fogalmazott. Az egyetem - idézem a rektor úrat - mindent megtesz azért, hogy az intézményi átalakulás megtörténjen, ezért a párhuzamosságokat megszüntette, telephelyeket vont össze, az idén 180-200 munkavállalót bocsátott el. Szó sincs tehát arról, hogy az SOTE az egészségügyi reform végrehajtása terén kivárásra játszana.

hvg.hu.: Mégis, hogyan akarják túlélni a megszorításokat?

B.Z.: A SE szenátusa a múlt héten 1,2 milliárd forint megtakarítását lehetővé tevő válságtervet fogadott el, módosított a 2007 évi költségvetésen. Dologi költségeken spórol, és újabb létszámleépítésre is sor kerül: elbocsátják valamennyi 65 év feletti klinikai orvost, és a a 62 és 65 év közötti orvosok egy részét. Ez fájdalmas intézkedés, hiszen nemcsak kórház, hanem oktatási intézmény is vagyunk, és az érintett kollégák jó része tanárok, tanáraink, akik ma is aktív szerepet játszanak az egyetemi képzésben. Nincs kétségem, az egyetemi oktatás színvonala megsínyli majd, hogy ezektől a nagy tudású tanároktól megválunk. Sajnos akármit teszünk is, a 4,8 milliárdos pénzelvonást képtelen vagyunk az eddigi keretek között kigazdálkodni.

hvg.hu: Hogyan tartják majd fenn a nyugaton jó nevet szerzett, angol és német nyelvű orvosképzést? Vagy szerződéssel alkalmazzák majd a nehezen pótolható, nyugdíjba küldött oktatókat?

B.Z. : Attól tartok, az egyetem a régi kollégákat semmilyen formában nem tudja majd alkalmazni. Legföljebb önkéntes segítőként vehetnek részt az orvosképzésben.

hvg.hu .: Önöknek nem az egészségügyi, iiletve oktatási tárcával, hanem a pénzügyminiszterrel kellene hadakozniuk.

B.Z. : Nem akarunk senkivel sem hadakozni. Valamiért, vagy valakikért emeljük fel a szavunkat. Támogatjuk, hogy végre változások indultak meg az egészségügyben, hiszen ezekre a mi dolgozóink is évtizedek óta várnak. Elfogadjuk, és szükségesnek tartjuk a humán és a technikai erőforrások koncentrálását ezen a területen. Kifogásoljuk viszont, hogy az orvosokkal előzetesen nem konzultáltak, a kormány nem tartotta szükségesnek, hogy megszerezze terveihez a szakma támogatását. Talán már a rendszerváltás előkészítésénél hibáztunk: az 1989-es kerekasztal- megbeszéléseken sok közgazdász és jogász vett részt, de orvos szinte egy sem. Ugyanakkor a politika már a kilencvenes években az egészségügyi rendszerre hárította a társadalmi és gazdasági válság következményeit, szinte az összes szociális probléma nálunk csapódott le.

Az egészségügy ésszerű átalakítása még várat magára. Egy kolléga megfogalmazása szerint ez egyelőre nem reform, inkább deform.” A struktúraátalakítás eddig forráskivonást jelentett, kórházak, kórházi részlegek bezárását, elbocsátásokat. Az orvosokat százával, az egészségügyi szakdolgozókat ezrével küldik el, és további sorsukról nem kapnak tájékoztatást. Egyelőre itt tartunk, és még nem jutottunk a végére. Ugyanakkor a piaci viszonyok kialakulásának sincs nyoma az egészségügyben, ahol a szocialista tervgazdaságra emlékeztető módon, a TVK-val „állítják be” a teljesítményt, illetve szabályozzák az egészségügyi szolgáltatók versenyfetételeit. Az egyetemi klinikák ezen a téren különösen hátrányos helyzetbe kerültek, hiszen az idén csak a tavalyi költségvetésük nyolcvan százalékából gazdálkodhatnak, míg a többi súlyponti korház száz százalékból.

hvg.hu.: Úgy tudjuk, a SOTE-től a Fővárosi Önkormányzat el akarja venni a Kútvölgyi kórházat is, a János kórház bizonyos részlegeit akarja odatelepíteni.

B.Z. Nem veszek részt a tárgyalásokon, csak az egyetemi vezetetés tájékoztatásából ismerem a helyzetet. Tény, hogy a pavilon-rendszerű János kórház ma már korszerűtlen, s már régebben felmerült, hogy Észak-Budának valahol másutt, új, önálló kórházra van szüksége. A Kútvölgyit a SE az Antall-kormány alatt kapta meg, és jelentős autonómiát élvezett az egyetemen belül. Később itt jelentős költséggel klinikai tömböt alakítottak ki. Elfogadhatatlan számunkra, hogy átadjuk a korházat, hiszen ott fontos részlegeink működnek, sebészet, nőgyógyászat, belgyógyászat, a pszichiátria és intenzív aneszteziológia. Ezek az osztályok, az ott dolgozókkal együtt utcára kerülnének, hiszen a Fővárosi Önkormányzat csak az épületre tart igényt, az alkalmazottak nélkül.

hvg.hu.: Mégis, mit tesznek, ha a kormányzat nem teljesíti a követeleiket, nem ad többletforrásokat az orvosegyetemeknek? Beszüntetik a munkát?

B.Z. : Tudjuk, hogy tiltakozási akciónk a mai légkörben gyorsan „átpolitizálódik”. Erre mondta azt egy kollégám, hogy „van balszívfél-elégtelenség, és van jobb szívfél-elégtelenség is, de nálunk mindkettőt a kardiológián kezelik”. Tagjaink között vannak jobb- és baloldali érzelmű emberek, de mi a szakmai szempontokat helyezzük előtérbe. A munka beszüntetését csak a legvégső eszköznek tekintjük. Addig is, a közvélemény felé fordulva, nyilvános akciókat tervezünk, igy szeretnénk nyomást gyakorolni a döntéshozókra. A részletekről még korai beszélni. Tartok attól, hogy a jelenlegi konfliktus az orvosok és a minisztérium között eszkalálódhat, s ennek már politikai következményei is lehetnek, szándékunktól teljesen függetlenül.

Pelle János