A huszadik századi totalitáriánus rendszerek közül most is a német nemzetiszocializmus, a diktátorok közül   pedig Adolf Hitler kelti a legnagyobb érdeklődést. Sztálin kezéhez hiába tapad ugyanannyi, ha nem több vér, viszonylag jól ismerjük paranoiás lelkivilágát, a társadalmi közeget és módszereket, melyekkel a bűneit elkövette. Viszont Hitler személyisége mindmáig csak részlegesen ismert, patologikus pszichéjéről a szakemberek véleménye is megoszlik.

Hitler elsőrendű, szuggesztív szónok volt, kisugárzása sokkal több németet vonzott, mint amennyit taszított: valóságos magnetikus hatással volt a közvéleményre. Hogyan volt képes megtestesíteni egy, a Führerhez hasonló torz lélek egy egész nemzet vágyait és ideáljait? Miként tudta a német nép fanatikus lelkesedését, a nők rajongását kiváltani, s hogyan vett rá milliókat hogy elkövessenek szörnyű gaztetteket, de legalábbis asszisztáljanak hozzájuk? Miért tartott ki egy rögeszmés politikus mellett a nép, egészen a végső pillanatig, s követték sokan önként a halálba?

A két világháború közötti német társadalom tömeglélektani, és a náci vezér indviduálpszichológiai rejtélyeinek megoldásához próbáltak több-kevesebb sikerrel közelebb férkőzni azok, akik Hitler szexuális életét tanulmányozták. Angela Lambert könyve, az Eva Braun elsüllyedt élete arról az amúgy jelentéktelen nőről szól, akivel Hitler 1932-től megosztotta a magánéletét, és aki, miután a Vezér a Reichstag bunkerében feleségül vette, vele együtt lett öngyilkos.

Eva Braun, 19 évesen

Az angol-német szerzőnő kiindulópontja, hogy Éva Braun egyértelműen áldozat volt, önálló akarat nélküli báb, egyszerű háttérfigura, akit semmiféle felelősség nem terhel Hitler gaztetteiért. Évának – miként Németországnak is – Hitler volt a végzete, és viszonyuk azért érdemel elemzést, mert Hitlernek e fiatal nővel szembeni viselkedése – ahogy először rabul ejtette, majd birtokolta, s végül elpusztította – mikrokozmoszként tükrözi, hogyan csábította el és tette tönkre az egész német népet.

Angela Lambert azt állítja, hogy az 1889-ben született Hitler alacsony libidójú, de alapjában véve normális férfi volt. Igaz, egy herével született, mégis normális, bár alacsony intenzitású nemi életet élt, melyet későn kezdett, és korán hagyott abba. Vele szemben Hitler egykori bizalmasa, müncheni pártfogója, Ernst Hanfstaengel a következőket írja: „Hitler megfigyelése és környezetének megjegyzései alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy impotens volt, az elfojtásos, maszturbáló fajtából… Levetkőzve semmi hasznát nem lehetett venni…talán a ’meddő hős’ meghatározás illenék rá a legjobban. Mint impotens férfinak, akibe félelmetes idegi energia szorult, Hitlernek valahogy le kellett vezetni azt a feszültséget… Erotizmusa merőben operai volt, sohasem operatív. Felváltva volt szadista és mazochista, és élete szexuális félhomályában sohasem talált fizikai kielégülést.” (Hanfstaengel, akinek amerikai anyja volt, lelkes náciból Hitler engesztelhetetlen ellensége lett, életét féltve elmenekült Németországból és Roosevelt elnök pszichológiai és politikai tanácsadójaként szolgált a világháborúban.)

Idézi ugyan Hanfstaengelt, Angela Lambert mégis inkább Albert Speernek, illetve a Hitlert és Éva Braunt kiszolgáló inas és házvezetőnő beszámolójának ad hitelt. Csakhogy a személyzet legföljebb a légkört érzékelte kettőjük között. Éva Braun 1935-ben vezetett naplójának február 18-i bejegyzése szerint intim együttlétük valahogy így nézett ki: „Tegnap egész váratlanul eljött és gyönyörű esténk volt.” Ehhez maga a könyv szerzője fűzi hozzá: „Éva nem forró vagy szenvedélyes estéről beszél: az entzückend (elbűvölő, elragadó) jelzőt használja. Talán éppen ez volt az, amit nyújthatott: elragadó estéket, kacarászó, ártatlan szexszel fűszerezve, miközben Hitler partnereként XV.Lajos szeretőjét, Louise O’Murphyt alakította. Ha így volt, nem lehetett könnyű a szerepe, noha ő maga wunderbare schöne Stunden-ról, csodaszép órákról beszél (március 4.)” Ezután hét nappal viszont már ezt írta róla a naplójába: „Miért nem visz magával az ördög? Vele sokkal jobb lenne, mint itt.”

Fanatizált nők a náci Németországban.

A szerző összefoglalja Adolf gyászos hódításait: Azok közül, akiket Hitler megbabonázott, többeket babonázott meg az öngyilkosság gondolata is; feltűnő, hogy hány hozzá közel álló nő próbált meg végezni vagy végzett ténylegesen magával. A tizenhat éves Maria Reiter megkísérelte az öngyilkosságot, amikor 1926-ban Hitler elhagyta,. Hitlert első, hosszabb ideig tartó szexuális kapcsolata unoka-húgához, a jóval fiatalabb Geli Raubalhoz fűzte, 1929-től 1931-ig, vagyis korai negyvenes éveiben. Raubal 1931-ben végzett magával.

Renate Müller

Renate Müller, morfinista színésznő, aki saját állítása szerint alkalmi viszonyt tartott fenn Hitlerrel, önkívületi állapotban, 1937 októberében kiugrott villája első emeletéről és meghalt. A felsoroltakon kívül Unity Milford, egy Hitlert bálványozó angol arisztokrata nő halántékon lőtte magát, Inge Ley, magasrangú náci vezér Hitlerbe szerelmes felesége pedig egy szállodaszobából vettette le magát. Éva Braun maga is kétszer öngyilkosságot kísérelt meg Hitler miatt, 1945 április 30-án pedig önként követte a halálba – írja a szerző.

Grünberger Béla, az 1903-ban Nagyváradon született, 1939-ben Franciaországban letelepedett neves pszichoanalitikus szerint Hitler nem fizikai okokból, hanem eltorzult lelkivilága miatt volt alkalmatlan a normális szexuális életre. Egyrészt meghatározta attitűdjét annak felismerése, hogy neki semmiképp sem lehet gyermeke. De ami ennél is jobban rányomta bélyegét viselkedésére, Hitler úgy érezte, partnere nem lehet húsvér nő, hanem csakis maga Germánia. És ha valamilyen módon – például szado-mazochista játékok közepette – „elvesztegette a magját”, bűntudata támadt, amit hisztérikus rohamokban vezetett le. Éva Braun, a gyenge, befolyásolható egyéniségű nő volt az egyetlen, aki képes volt elviselni a lelki terrort, melynek hátterében ott zajlott a tömeges fizikai terror.

Hitler a halált sugározta magából, közvetlen környezetét is megfertőzte vele. Freudi terminológiával élve, kezdettől fogva Thanatosz, a halálisten társa volt, soha, semmi köze nem volt Éroszhoz, a szerelem istenéhez.

Pelle János