A cserép és a vitatott héber betűk © Shiri Zsuzsa

Joszef Garfinkel: Egyáltalán nem. Nálunk reggel ötkor kezdődnek az ásatások és déli egyik tartanak, aztán pihenünk és megmossuk a leleteket. A szöveget cserépre írták, s naponta többszáz, néha többezer cserepet találunk. Ezt egy 17 éves önkéntesünk szedte ki a földből, s mivel különlegesen nagy darab volt, kézbe is vettem, de nem látszottak rajta betűk. Csontokkal, kőeszközökkel és más cserepekkel együtt vízben áztattuk. Csak megtisztítása után került napvilágra a rajta levő szöveg egy töredéke, de a betűk nagy részét még ekkor is eltakarták a 3000 év megkövesedett lerakódásai. Viszont a felső csücsökben a héber ábécéhez hasonló jelek voltak: nem a szokásos héber betűk, hanem – mint utóbb rájöttünk – az úgynevezett protokánaáni betűkkel írt szöveg.

hvg.hu: Kik használták ezeket a betűket?

J.G.: A protokánaáni írást a kánaániak találták ki időszámításunk elött 1700-1600 évvel. Ez a világ legősibb ábécéje. Az összes ma ismert ábécé, a héber, az arab, a latin, a főníciai, a görög betűk közös őséről van szó. Számunkra fontos kérdés, hogy miként is alakult ki belőle a héber nyelv és írás. Eddig úgy tartották, hogy a protokánaáni írás az i.e. 11. században végetért, s szerteágazásaiből fejlődtek a késöbbi nyelvek. De ma már tudjuk, hogy használták még az i.e. 10. században is. Nincs túl sok korabeli szövegünk, a Sinai félszigeten Szarbit el Hadennél találtak írásos emlékeket, amelyek i.e. 1500 körül datálhatóak. A későbbi leletek idejét nehéz volt meghatározni, számos leletet ugyanis régiségkereskedőktől szereztünk be,sokat pedig a felszínen találtak, s nem tudni, mikor készültek.

A mi ötsoros protokánaánita szövegünk kora viszont pontosan meghatározható, mert egyértelmű régészeti kontextusból származik, egy frissen kiásott város romjai között, pontosan meghatározott archeológiai rétegben találtunk rá, egy egykori ház padlóján, kerámiák és egy vaslapát szomszédságában. A környező leletek izotópos vizsgálatából tudjuk, hogy i.e. 1000 és 970 között készítették.

hvg.hu: Hogyhogy nem tudták a szénizotópos módszerrel meghatározni a kereskedőktől vásárolt, illetve a felszínen talált cserepek születési dátumát?

J.G.: A szénizotópos időmeghatározás csak szénnel vagy szerves anyagokkal működik. Kiválóan használható múmiáknál, ételmaradékoknál. A cserép azonban  agyagból, vízből készült kiégetéssel, tehát csak a környezetéből lehet tudni pontos korát.

hvg.hu: Honnan tudhatjuk, hogy 3000 éve egy adott helyen milyen nyelvet beszéltek?

J.G.: Azt tudjuk, hogy kánaániak éltek errefelé az i.e. 2. évezredben, akiket késöbb a filiszteusok követtek a tengerparton és a korai héberek vagy izraeliek a hegyekben. Feltételezzük, hogy a cserép a korai héber nyelven íródott, bár ezen máris vita folyik. A szöveg olvasatomban a „ne tedd” kifejezéssel kezdődik, („al taasz”). Ez a szó csak héberül létezik, sem a szintén protokánaánita betűkkel írt rokon főniciai vagy az arámi nyelven nem ismerték. Ennek alapján véljük hébernek.

hvg.hu: Mi volt akkor a vita tárgya?

J.G.: Ugyanis a héber ebben az időben válhatott ki a környező sémi nyelvek közül önálló nyelvvé. Emellett az egyik legélesebb vita arról folyik, hogy vajon mekkora az Ószövetség történeteinek a valóságtartalma. Azt tudjuk, hogy a Bibliának ezeket a fejezeteit mai formájukban az i.e. 7 század körül foglalták írásba, Saul, Dávid és Salamon kora után 400 évvel. Mit tudhattak ennyi idő után? Vannak, akik szerint semmit, tehát meséket írtak. Az általunk megtalált szöveg viszont azt bizonyíthatja, hogy i. e. 1000-ben már volt írásbeliség, voltak eszközeik tudásuk lejegyzésére és igy áthagyományozására a késöbbi korok számára, vagyis át tudtak adni történelmi információkat a következő nemzedéknek. Tehát pl. a Dávidról szóló történetek írásban is fennmaradhattak, nemcsak szájról-szájra terjedve.

hvg.hu: Miről szól a talált szöveg?

J.G.: Valószínűleg egy levél. Logikus is tehát, hogy olyasmi szerepel benne, hogy „ne tedd”. Akkoriban fogtak egy törött cserépedényt, kiegyenesítgették, hogy többé-kevésbé négyszögletesek legyenek a szélei, hamuból és egy kevés állati zsíradékból készítettek valamiféle festékanyagot, majd egy élesebb tárgy vagy talán toll segítségével a cserépre vetették gondolataikat.

Ősi város romjai. Itt találták a cserepet. © AP

J.G.: Ezt a szakterületet nyugati sémi epigráfiának hívják, mintegy 30-40 kutató lehet ebben a témában az egész világon, közülük 10-15 izraeli egyetemeken tanít. Vannak szaktekintélyek a Harvardon, Oxfordban, a legtekintélyesebb nyugati egyetemeken is.

hvg.hu: Mikor találkozhat a nagyközönség ezzel a híres cserépdarabbal?

J.G.: Eltart még egy ideig, hiszen még el sem olvastuk. Olyan 50 betűről van szó, amiből 40 látható. 10 teljesen megkopott, elmosódott, szabad szemmel nem olvasható. Nyáron itt volt egy amerikai fényképész egy különleges 70 ezer dolláros féyképezőgéppel, amivel egy kicsiny részt lefényképezett, és olyan dolgok kerültek napvilágra, amiket addig nem láttunk. Gépe a kitörlődött dolgokat is elővarázsolja. Két három hét múlva elvisszük a cseréptöredéket Los Angelesbe és Bostonba, ahol különböző technológiákkal készítenek róla képeket, s reméljük a végére meglesz mind az 50 betű. Ezek után jelentetjük meg a felfedezést a tudományos sajtóban.

hvg.hu: Akkor kezdődik majd a 30-40 szakértő vitája?

J.G.: Szerintem nem lesz túl sok vita. Maximum azt mondhatják, hogy nem héber a nyelve, hiszen több olyan szó is kivehető, amelyek előfordulnak rokon sémi nyelvekben is, pl. szolga, bíró, király. A föníciai és a kánaáni nyelven is létezhettek ezek a szavak, mert abban az időben ezek a nyelvek annyira közel voltak egymáshoz, hogy alig lehetett őket egymástól megkülönböztetni. Viszont a „tenni” szó nem létezett a főníciai nyelvben, ezért szerintünk a szöveg nem főniciai. A kánaáni nyelvről pedig szinte semmit sem tudunk, mert ők nem írtak. Az al amarnai feliratokból tudunk róluk, de azok akkád nyelven íródtak. Az i.e. 10 században már nincsenek is kánaániak, ugyanis a 12. században eltűntek.

hvg.hu: Hová lettek?

J.G.: Vannak elméletek, hogy belőlük lettek a héberek, az izraeliek, hogy a héber törzsek valójában nem Egyiptomból érkeztek, bár esetleg az itt élő kánaánitákhoz csatlakoztak külső csoportok is. Mivel nincsenek a héber törzsekről szóló egyiptomi vagy mezopotámiai írásos forrásaink, sok kutató szerint lcsupán legenda a héber törzsek vándorlása és honfoglalása Kánaán földjén. Sokan Dávid és Salamon királyt is mesének tekintik. Minél inkább visszafelé megyünk a történelemben, annál kevesebbet tudunk bizonyosan.

hvg.hu: De ha Dávid korából írott héber szöveg került elő, akkor mindez már nem annyira legenda?!

J.G.: Éppen ezért olyan jelentős a megtalált cserép. Bizonyosságot találtunk az írásbeliségre, találtunk egy körülkerített várost, ami központi hatalomra, városias életmódra utal. Az emberek tudtak írni- olvasni. Ráadásul nem találtunk sertéscsontokat, ahogy az i.e. 12. sz. tól a hegyvidéki lelőhelyeken sehol sem találhatóak sertéscsontok. A szomszédságunkban, a tőlünk mindössze 12 km-re Tel Gát nevű lelőhelyen ásó régészprofesszor kollégám felhívta a figyelmet, hogy ők Gátjában 1-2 éve találtak egy egészen más, indoeurópai nyelven íródott, rövid hét betűs szöveget, amin szerepelt a Góliát név, ez a kutatás is a Biblia történeti hitelességét erősítette. Mindezek alapján egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy egy Juda királyságbeli várost találtunk, melynek lakói korabeli izraeliek lehettek.

Shiri Zsuzsa /Jeruzsálem